4. rész

Szép napsütéses szombatra ébredek. Ásítások közepette ballagok a szekrényemhez, hogy valami elfogadható öltözéket kerítsek magamnak. Így esik a választásom erre az összeállításra:

Lerobogok a lépcsőn és hatalmas bőröndökkel találom szembe magam.
- Anya!- kiabálok, miközben a bőröndöket átlépve próbálok eljutni a konyháig, ahonnan a kihallatszó beszédfoszlányokból gondolom, hogy ott vannak dárga szüleim.- Mik ezek a bőröndök?
- Meg, el kell mennünk egy kis időre- mondja apa a laptopjából felnézve.
- Dejó!- vidulok fel egy pillanat alatt.- Felébreszthettetek volna! Máris pakolok!- azzal indulnék is ki a konyhából, de anya utánam szól.
- Te nem jössz.
Megtorpanok.- Miért nem?
- Kicsim- áll fel apa és hozzám lép.- Hárman szeretnénk menni.
- Mennyi időre?- kérdezem.
- Pár napra.
Kell egy kis idő, mire rájövök; bakker, ezek le akarnak rázni! Ne már. Most akkor mit csináljak? Aztán apa áll meg előttem, anya pedig eltűnik megetetni Jason-t. Nem szólalok meg. Ő sem beszél. Majd én töröm meg a kissé kínos csendet.
- Miért akartok lerázni?
- Meg, mi nem akarunk lerázni- rázza a fejét.- El kell mennünk. De nem azért, mert nem akarunk magunkkal vinni. Egyszerűen csak nem élveznéd, ennyi.
- Aha, jó- váltok cinikus üzemmódba.- Akkor most ti elmentek, isten tudja, hova, én pedig maradjak itthon, csináljam azt, amit mindennap szoktam, csak ti nem lesztek velem?!
- Erről is gondoskodtam- mosolyodik el titokzatosan apa. Te jó ég! Ha beszervezte nekem a nagyit, meghalok!
- Rosszul hangzik- húzom be a nyakam.
- Azt a pár napot Dave-nél töltöd!
Nem erre a vákaszra számítok. Sokkal inkább valami olyasmire, mint mondjuk "eljön a nagyi" vagy "te mész a nagyihoz" vagy esetleg "mész az unokatestvéreidhez". De ez a válasz sokkal jobban tetszett; rögtön elmosolyodok.
- Okés- felelem.
- Nem haragszol?- kérdezi apa pár perc múlva.
- Ugyan miért?- kérdezem.
- Hát, hogy Dave-éknél leszel, meg csak úgy általában.
- Nem- nézek rá tök komolyan.- Az elején, bevallom, nem nagyon tetszett a dolog, de úgy már sokkal jobb, hogy a legjobb barátomnál tölthetem azt az időt, amíg ti nem lesztek velem. Úgy érzem, biztonságban leszek majd Dave mellett.
- Én is így gondoltam- mosolygott apa.- Látod, egy rugóra jár az agyunk!
- Hurrá- mondom cinikusan, mire kapok egy "ne szemtelenkedj" pillantást, majd egyszerre nevetünk fel. Ez vicces volt. Ja nem.
Segítek anyáéknak még becsomagolni pár holmit, majd a saját cuccaimat is bedobálom egy hátizsákba, hogy el tudjanak dobni Dave-ékhez.
Mikor a kocsink bekanyarodik Dave-ék háza elé, Dave már az ajtó előtt áll és vigyorogva húzogatja a szemöldökét. Nevetve búcsúzok el anyáéktól és puszit nyomok Jason buksijára, mikor kipattanok a kocsiból és oda ugrálok Dave-hez.
- Mit csináljunk ma?- kérdezi, miután anyáék kocsija tovább hajt, én pedig addig integetek utánuk, amíg el nem tűnnek a szemem elől.
- Nem tudom- fordulok felé mosolyogva.- Ötlet?
- Kipróbálhatnánk a mocimat- Dave megragadja a kezem és a ház felé húz, miközben nem értem, milyen mociról is beszél.
- Mi?- kérdezem totál értetlenül.
- Tegnap kaptam egy motort, hogy azzal tudjak menni suliba- vonja meg a vállát.
- És én?- kérdezem röhögve.- Engem hagysz, hogy egyedül menjek suliba???
- Természetesen nem- vigyorodik el, majd halkan hozzáteszi.- Te is jössz velem.
Egy percre elmerengek, milyen romantikus lesz majd vele motorozni, de aztán kiverem a fejemből ezt a hülyeséget és próbálom lazára venni a figurát.
- Akkor mégis mire várunk? Merre van a kicsike?
- Előbb pakolj le- nevet, majd kinyitja előttem az ajtót és maga előtt beenged. Wow. Igazi úriember. Hehe.

~Dave~

Miután Meg lapakol, kivezetem a garázsba, ahol tűzvörös motorom parkol, két bukósisakkal az ülésén.

- Váá, de izgi!- sikítozik Meg, majd odaszalad a motorhoz.

- Bukósisakok fel!- dobom át az egyik lábam az ülésen, miközben a fejembe nyomom a sisakot.

- Indulhatunk!- öleli át a derekam Meg, miután mindketten fent vagyunk a motoron, fejünkön bukósisakkal. 

Berúgom a motort, ami hatalmas zajjal felbőg, Meg pedig elsikítja magát mögöttem. Mosolyogva kikormányozom magunkat a garázsból, majd elindulunk. 

Pár perc csend után Meg a fülembe súg.

- Ez nagyon kafa!

- Tudom- szólok hátra.- Hova menjünk?

- Nem is tudom- töpreng.- Talán a parkba.

- Most hagytuk el- figyelmeztetem nevetve, hogy a parkot már vágy 5 perce magunk mögött tudhatjuk. 

- Izé, akkor nem tudom.

És akkor megcsörren Meg telefonja. Először csak halkan, majd egyre hangosabban halljuk Rihanna hangját.

- Állj meg!- ütögeti meg a vállam Meg.- Hívnak!

Indexelek, majd lekanyarodok az egyik mellék utcába.

- Egy perc!- mondja meg, majd a bukósisakját a kezembe nyomva arrébb szalad telefonálni. Követem tekintetemmel formás alakját, ahogyan megáll és felveszi a telefont, majd mosolyogva szól bele. Párszor látom, hogy mozog a szája, de nem hallom, mit mond és kinek. Aztán már teszi is le és szalad visszafele.

- Baj van?- kérdezem.

- Nem, dehogy is- mosolyog, majd felveszi a sisakját és felül mögém.- Jack volt az.

- De jó neki- mosolyodok el gúnyosan.- És mit akart?

- Azt mondta, menjünk el a plázához, ott vannak pár haverjával.

- Akkor?- nézek hátra, miután berúgom a járgányt.

- Menjünk!- nevet fel.

- Hurrá- motyogom, majd újra elindulunk... a pláza felé. Je. Találkozunk megint Jack-el meg az idegbeteg haverjaival. Hurrá. De jó. Bah. 

Nem sokkal később már a pláza előtt parkolok le.

- Úú, már ott vannak- ujjong Meg, majd a levetett bukósisakját felakasztja a kormányra. Követem a példáját és együtt indulunk el a röhögő társasághoz. A nap verőfényesen süt, csak pár felhő takarja el a tiszta eget. Nem tudom a pontos időt, de olyan 11 körül lehet.
- Halihó- köszönti Meg-et széles mosollyal Jack, majd megöleli és nyom egy puszit a fejére. Bah. Hányingerem van. :s Hogy engedheti, hogy megpuszilja? Arra nem gondol, hogy hány lány szájára tapasztódhatott az a száj? Vagy még rosszabb helyekre... Fúj, ezekre nem is gondolok.
- Dave- lép mellém Max, miközben Jack még mindig Meg-et ölelgeti. Nehezen tudom róluk leszakítani a tekintetem, de valahogy sikerül, úgyhogy Max felé fordítom fejem és lepacsizok vele.- Mi újság tesó?
- Hallod- húzom el fintorogva a szám.- Ki ez az arc?- fejemmel Jack felé biccentek.
- Jack- vonja meg a vállát Max. Max gyakorlatilag a legjobb haverom, neki azért elmondhatom mi a szitu, nem? Vagy nem? Nem árulná el senkinek.
- Úgy értem- fordulok teljesen Max felé.- Miért jött ide? Miért van itt? És mit akar?
- Ez az, amit én sem értek- rázza a fejét tehetetlenül Max.- Unokatesóm egyik haverja, de nekem nagyon nem szimpi. Irritál ez a fej- megborzong.
- De mit akar?- kérdezem újra.
- Valószínűleg Meg-et- néz feléjük.- De szerintem egy irtó nagy bájgúnár. Még a szemei sem állnak jól. Gusztustalan egy alak.
- Honnan veszed?
- Unokatesóm, Fred mondta, hogy minden nap más lány ágyában ébred. Nem bírom ezeket- az égnek löki kezeit.- Isten mentse ilyen alakoktól lányokat!
- Max- mosolyodok el kínosan.- Meg-et mentse meg Isten tőle!
- Mi?- egy pillanatig értetlenül mered rám, majd elszörnyed.- A rohadt!- beletúr hajába.
- Pontosan- értek vele egyet.- Segíts megvédeni Meg-et!
- Neked bármit, tesó- bólint együttérzően Max, majd lepacsizunk.- Akkor "Meg megmentő hadművelet" indul!
- Csakis- vigyorodok el erőltetetten, majd elindulok Meg és 'Buzi' felé. Ez nem játék. És ezt Max és én is pontosan tudjuk. Ez a szemét bármint csinálhat Meg-el, ha elég közel kerül hozzá. Azt pedig, ne is haragudjon meg érte, de nem fogjuk hagyni.
- Csá, Dave- vigyorog rám Jack, mire visszabiccentek felé, miközben pillantásom találkozik Max-ével.
- Megyünk?- kérdezi egy tag, akit még azelőtt sosem láttam, és erősen stíröli Meg-et. Bah. Hányok az ilyenektől. Undorító férgek. Esne le a töke.
- Még szép- mosolyodik el kajánul Jack, mire Max jelenik meg Meg mellett.
- Beszélhetnénk?- kérdezi a lányt, majd választ nem várva arrébb rángatja.
Eközben én Jack mellé lépek, és egészen közel hajolok hozzá, úgy mondom.
- Figyelmeztetlek: ha egy ujjal is hozzá mersz érni Meg-hez, nem állok jót magamért.
- Most meg kéne ijednem?- röhög a szemembe Jack.
- Nem- vonom meg a vállam.- De, ha két szekrény rángat ki egyik este Meg mellől, tudd, hogy megijedhetsz!
- Hűű, betojtam- játssza el a megijedtet.- Szállj le rólunk, vágod?
- Kenem, bocs.
- Leszarom.
- Te kérdezted- húzom az agyát.
- Tudod, mit?!- löki meg a vállam.- Gyere!
- Hova?- nézem hülyének.
- Ha annyira félted a kis Meg-edet, hát gyere és küzdj meg érte!- hátrébb áll és széttárja a karját.
- Figyelj- fordítom komolyra a dolgot.- Meg "szerelmes" beléd- ujjaimmal idézőjelet formálok.- És, ha szétverlek, össze fog törni. Azt pedig nem szeretném, hogy szenvedjen. Szóval nem adom meg neked azt az örömöt, hogy Meg miattad legyen összetörve, te utolsó kis seggdugasz.
- Nagy lett a szád, öcskös- röhög ki Jack.
- Vigyázz magadra- teszem fel fenyegetően a mutatóujjamat, majd Meg felé fordulok, aki eközben mellém lépegetett, maga után húzva Max-et.
- Mi a gáz?- kérdezi rágózva. Honnan szerezte? Nekem is kell. Ajj. Mindegy.
- Csak kicsit- megpaskolom Jack vállát.- beszélgettünk. Semmi baj.
- Oké- néz furán először rám, majd Jack-re, végül kicsit odamegy pár sráchoz a bandából és dumál velük. Jack szeme szikrákat szór, miközben követi őt. Max szól hozzám.
- Mi volt?
- Csak beszélgettünk- nézek a szemébe, majd megkérdezek tőle valamit.- Ugye, még ismered Mark-ot és John-t?
- Kiket?- először nem érti.
- Hát a bátyád haverjait. A szekrényeket.
- Ja igen- röhög fel, majd komolyan néz rám.- Minek kellenek?
- Hát- nézek rá komolyan.- Lehet, hogy egy kicsit segíteni kell majd Jack-nek, hogy észhez térjen.
- Ne aggódj- mosolyog rám kedvesen Max.- Minden héten átjárnak hozzánk. Ha gáz van, csak szólok nekik. Jó fejek, biztos megtennék.
- Ok, kösz, tesó- lepacsizok vele.
Végül is elég kafa, ha az embernek vannak ilyen barátai is, mint Max. És, ha esetleg nem jövök majd össze Meg-el, csak Max-nek engedném, hogy összejöjjön vele. Annyira bízom benne, hogy simán átengedném neki a legjobb barátnőmet. Mert csak ő lenne alkalmas rá. Helyettem, persze. :)


Hájj:**
Köszönöm ezt a rengeteg megtekintést :33 Sokat jelent!!:') És persze azt is remélem, hogy tetszett ez a rész:3 Éés: üzenem a másik blogom olvasóinak, hogy még (sajnos) nem kezdtem el a kövi részt írni, de mindjárt elkezdem, és ezúttal egy tőlem megszokott,hosszú részt fognak kapni, március 15-e alkalmából, ami igaz, hogy csak holnap lesz,de ez amolyan bónusz:)) 
                                                                                                                                    xxxPusyyyxxx

3. rész

~Jack~

Ahogyan ott áll előttem, teljesen elbűvöl. Az a széles mosoly az arcán, az a stílus, ami mögött a többi lány simán elbújhat.

- Jack- nyújtok kezet mosolyogva.

- Meg- mosolyog vissza, miközben megrázza a kezem.

- Na, akkor én itt is hagylak benneteket- csapja össze a tenyerét Max, majd odébb áll.

- Jó a sapid- dicsérem meg vigyorogva a fején lévő sapkát.

- Uhh, köszi- nevet fel, majd a sapkájához kap.- A tiéd is tetszik!

Vigyorogva bólintok, majd valami társalgási okot keresek, hogy újra hallhassam a hangját.- Hogy hogy itt?

- Áh, Max- legyint, mire felröhögök.

- És ki a haverod?- kérdezem, egy barna hajú fiú felé intve a fejemmel.

- Ő Dave- néz mosolyogva a fiú irányába.- A legjobb barátom.

- És a barátnőidet hol hagytad el?- nyújtogatom a nyakam. Meg valószínűleg nem erre a kérdésre számított; zavartan tekergeti egy hajtincsét és mosolyogva feleli:

- Valahol hatodikban...

- Rossz kérdés?- húzom el a számat, a tekintetét keresve. Bár nem gondoltam komolyan. Iszonyatosan édes, mikor zavarba jön.

- Nem- rázza meg gyorsan a fejét, hosszú sötétbarna haja pedig körülötte vibrál.- Igazából mindig is rühelltem azokat a csajokat, akik csak azért barátkoznak velem, mert- magára mutat.- ilyen vagyok.
- Szerintem így pont jó vagy- mosolyogva közelebb hajolok, ezzel felgyorsítom az eseményeket.
- Tényleg?- kérdezi halkan, mosolyogva. Nagyon közel vagyunk a csókhoz. Hű. Eszméletlen jó vagyok.
- Khm- böki meg a vállam valaki, mire a fogaimat összeszorítva fordulok hátra.
- Mi van?- kérdezem kissé ingerülten.
- Dave vagyok- vigyorodik el a srác.- És egy kis időre szeretném kölcsönkérni Meg-et, ha nem bánod.
Legszívesebben azt mondanám, "hallod, haver, bánom, és nem viszed el!", de mivel jól neveltet akartam mutatni Meg-nek, csak mosolyogva a lányra néztem és bólintottam.
- Lekötelezel- dörmögi Dave, majd megragadja Meg karját és arrébb vonszolja. Meg még egy utolsó mosoly erejéig visszanéz, de már mennek is távolabb.
Csak gratulálni tudok ennek a fafejnek! Hah, szép volt Dave, vagy ki vagy! De se baj. Majd legközelebb....

~Dave~

Meg-et arrébb rángatom egy kicsit, majd megállítom magam előtt és dühösen nézek rá.

- Ki ez a srác?- szegezem neki a kérdést, mire csak megvonja helyes vállait.

- Jack- feleli.

- Bővebben?

- És srác...

- Na ne!

- Ajj, nem mindegy?!- veszti el a türelmét és megigazgatja a sapkáját, mert cukin a szemébe lóg.- Csak egy helyes srác, aki végre szeretne is velem beszélgetni, nem csak megbámulni!

- Ha szerinted csak beszélgetni akar, akkor nem láttad, hogyan stírölt!

- És akkor?- kérdezi, szemében düh izzik. Wow. De helyes.

- Nem jó, amikor a legjobb barátodat így bámulja valaki!

- És ha nekem az?- vonja fel fél szemöldökét, én pedig leblokkolok.

- Mi az?- kérdezem rosszat sejtve.

- Ha nekem jó, ha bámul?

- Miért lenne jó, ne röhögtess már- röhögök fel erőltetetten.

- Mert talán bejön- lehajtja a fejét és a cipője orrát tanulmányozza. Kicsit megszáll a lelkiismeret furdalás, úgyhogy közelebb lépek hozzá és felemelem a fejét.

- Sajnálom- mondom neki, mire elmosolyodik.- Nincs harag?

- Nincs- most már vigyorog, majd amolyan "azért még ezt is" stílussal teszi hozzá.- Apa.

Felröhögök és játékosan megpöckölöm a sapkája siltjét.

Nevetve megyünk vissza a társasághoz, miközben egyre sötétebb lesz.

- Minden oké?- kérdezi Max.

- Persze- mosolyog Meg, majd rám pillant.

- Akkor gyertek, megyünk- áll meg Meg mellett az a gyerek, akitől elhúztam az előbb Meg-et. És már ment is előre. Meg nem értette ezt az egészet, ahogyan én sem.

- Várj, Jack!- kapott utána Meg. Aha, akkor már tudjuk, hogy Jack-nek hívják. Megjegyeztem.- Hova megyünk?

- Hát a közeli bulizóhelyre- feleli mosolyogva Jack. Ezt nem tudtam... És, ahogy látom, Meg se.

- De...- keresi a szavakat.- Hova?

- Nem rossz hely, nyugi- villant rá egy szívdöglesztő mosolyt Jack.- Gyere, menjünk- azzal megfogja Meg kezét és együtt elindulnak Max-ék után. Elfojtok egy káromkodást, és utánuk futok. Lábjegyzet magamnak: figyeld Meg-et és azt a Jack gyereket. Nem szimpi.

~Meg~

Jack a kezemet fogva sétál mellettem és folyamatosan beszél. Nem tudom, melyik az a bulizóhely, ahova megyünk. Fogalmam sincs. De az viszont tetszik, hogy Jack a kezemet fogja.

- Jó hely lesz- vigyorog rám már vagy ezredszerre.

- Voltál már ott?- kérdezem mosolyogva.

- Ezerszer- nevet fel, majd kicsit közelebb hajol, úgy mondja, halkabban.- Muszáj lesz majd táncolnod velem egyet.

- Mindenképpen- nevetek rá.

Egy (számomra) elég lerobbant helyre érünk. A hangos zene ide is kihallatszik és kezdem egy kicsit kellemetlenül érezni magam. Dave szorosan mögöttem áll, Jack pedig bátorító mosolyokat küld felém, de így is feszengek. Nem kéne itt lennem. Dave ezt érzi (nem véletlenül a legjobb barátom), és gyorsan a fülembe súg, amikor belépünk.

- Maradj a közelemben!

Bólintok, hogy tudja, megértettem és eszem ágában sincs sehova menni nélküle. 

Mikor belépünk a helyiségbe, hatalmas mennyiségű pára zúdul ránk, rögtön elkezdünk izzadni. Így utólag, rájövök, hogy jól tettem, hogy hallgattam Dave-re a nadrágommal kapcsolatban; olyan arcok vannak itt, hogy csak lesek. Undorító, ahogyan a lányok szorosan a fiúkhoz simulva rángatóznak. Ble. 

Rögtön megutálom ezt a helyet, és már mennék is, de Jack egyre beljebb vonszol. Dave szorosan a nyomomban van. Annyira nem tetszik ez a hely! 

Egy kis kerek asztalhoz érünk, ahol körben székek vannak; a társaságunknak. Max már odavonzott pár csajt, úgyhogy őket fűzi. Leülök Jack mellé, akihez rögtön odajönnek a csajok és a nevén szólítják; valószínűleg tényleg rengetegszer járt már itt. Dave mellettem foglal helyet. Ahogy látom, neki sem jön be ez a hely. Gusztustalan.

- Sajnálom, lányok, de már megígértem valakinek, hogy vele táncolok- teszi fel a kezét Jack, majd felém bök hüvelykujjával, mire én mosolyogva visszaintek a lányoknak, akik az orrukat felhúzva tipegnek arrébb a 10 centis magassarkújukban.- Jössz táncolni?- fordul felém ezután Jack.

- Nem is tudom...- kétségbeesetten keresek valami kibúvót, mert nagyon nincs ínyemre a táncolás.

- Ne csináld- fogja meg a kezem vigyorogva.- Gyere már! Nagyon jó lesz! 

A szemem sarkából Dave-re pillantok, aki csak bólintva jelzi, hogy figyelni fog majd.

- Miért is ne- vonok vállat, majd hagyom, hogy Jack felhúzzon a táncparkettre. Közben hátrapillantok Dave-re, aki folyamatosan követ a tekintetével, így valamennyire biztonságban érzem magam. A DJ vált, mire kiérünk a táncolók közé. Felharsan a kedvenc számom, én pedig kicsit megörülve elkezdek táncolni.

Jack sem hazudtolja meg magát; olyan ügyesen kezd el táncolni, mintha mindig is ezt csinálta volna. De azért én sem vagyok piskóta, mint tudjuk; úgy teszem összevissza a lábaimat, mintha a koreográfiát táncolnám.

- Ügyes- dicsér meg Jack, majd magához húz és ad egy puszit az arcomra, amibe rendesen belepirulok, de próbálom elrejteni. Tovább táncolok. Jack tovább bámul. Majd már azt veszem észre, hogy több tucat kaján fiúszempár lesi a mozdulataimat. Köztük van Dave-é is, akié inkább aggódó, mint sem kaján. Folyamatosan azt lesi, melyik pillanatban kell a karomat megragadva kihúznia a tömegből, egészen hazáig.

- Mi az?- kérdezem, vagyis inkább üvöltöm.

- Táncolj, cica!- ordít be valamelyik fiú, amitől én persze nem bírok a számmal, úgyhogy visszaszólok.

- Táncolj te, köcsög!

- Hé, hé- fogja meg a vállam Jack.- Nem kell felkapni a vizet!

- Bocs, de...- lerázom magamról a kezét és Dave felé indulok, aki már felállt és rám vár.

- Most hova mész?- jön utánam Jack, mikor Dave után kifelé igyekszek ebből az őrültségből.

Jack kifelé jön utánunk, majd a karomat megragadva maga felé fordít a zajos utcán.

- Valami baj van?- kérdezi, most már egy kicsit aggódva.

- Semmi baj- rázom meg a fejem egy halvány mosoly kíséretében.- Csak nem nekem való ez a hely.

- Pedig szerintem tök jól táncolsz!

- Nem csak szerinted- kottyant közbe Dave, mire mosolyogva nézek rá.

- Igen- nézek vissza Jack-re.- Csak annyi, hogy nem bírom, amikor így csorgatják a nyálukat vadidegen srácok.

- Értem- mosolyodik el Jack.- Azért, ha máshova elhívnálak, eljönnél velem?

- Még szép- nevetek fel, majd hagyom, hogy Jack magához húzva átöleljen.

- Sziasztok- int utánunk Jack, mikor elindulunk Dave-el.

- Akkor majd hívj!- kiabálom vissza, a telefonszámomra utalva, amit az imént nyomtam a kezébe.

- Mindenképpen!

Dave mellettem masírozik, nem szólal meg, úgyhogy követem a példáját, így szótlanul tesszük meg az út felét. A csendet Dave töri meg.
- Büszke vagyok rád- szólal meg az utat nézve.
- Miért?- kérdezem mosolyogva.
- Nem gondoltam volna, hogy egyedül ki tudsz szabadulni a fiúhadból- rám néz. Mosolyog. Édes. Vagyis nem!
- Pedig- nevetek fel.- És köszönöm, Dave.
- Ugyan mit?
- Hogy szó nélkül segítettél volna...
- Nem hiszem, hogy ezt meg kéne köszönni- röhög.
- Akkor...- megvonom a vállam.- Mindegy. A lényeg, hogy sokat jelent nekem.
Dave mosolyogva átkarolja a vállam és nyom egy puszit a fejemre.
- Tudod, nem is tudod, mennyit számít nekem, hogy megköszönöd az alap dolgot.
Mosolyogva átölelem. Olyan jó, hogy itt van velem. És tudom, hogy mindig is itt lesz. Jobban ismerem Dave-et, mint magamat, és tudom, hogy ha valamit elhatároz, az mindig úgy is lesz; ebben az esetben elhatározta, hogy megvéd... gyakorlatilag attól, hogy a fiúk áldozatává váljak. Én pedig csak annyit tudok ezért tenni, hogy csajozó tanácsokkal látom el. Bár, már most tudom, a szívem fog megszakadni, amikor majd egy lánnyal látom együtt, de nem fogom csak azért elrontani a barátságunkat, mert én vagyok olyan hülye, és, azt hiszem, beleszerettem a legjobb barátomba. Persze ezt sosem fogom neki elmondani; swag vagyok, az ég szerelmére. Sosem leszek más. Nincsen szükségem fiúra ahhoz, hogy boldog legyek. Barátnőre sincsen szükségem! Nem akarok olyan lánynak tűnni, aki törékeny és meg kell védeni... de a legjobb barátom előtt sosem titkolózom. Így ő tudja a leginkább, ki vagyok belül. Nem vagyok swag. Nem vagyok nagymenő. Nem én akarok az lenni, akit minden fiú megbámul. De nincsen barátnőm, akivel ezt megtárgyalhatnám, így magamba fojtom ezeket a dolgokat, mert Dave-nek azért mégsem mondhatom el. Az furi lenne.


Hellóó:***
Úú, nagyon köszönöm a megtekintéseket! :) Mint látjátok (egy kicsit tekerjetek följebb!!!) betettem a blogba egy ilyen szavazós micsodát, ahol lehet szavazni, hogy tetszik a blog! Kérek mindenkit, hogy szavazzon, mert innen tudom, hogy olvassátok és szeretitek! :)))