- Muszáj bemenni?- kérdezem vonakodva.
- Igen- jelenti ki Nick és Dave egyszerre, majd leemelnek a robogóról.
- Ú, nézzétek, srácok- torpan meg hirtelen Max.- Itt vannak Claire-ék.
- Menjünk máshova- kezdek el könyörögni a fiúknak. Semmi kedvem sincs odamenni, egy légtérbe azzal a picsával.
- Megvédünk, nyugi- mosolyog rám biztatóan Dave, majd Nick segítségével behúznak a kajáldába.
Amint belépünk, elnémulnak a sikítva röhögős lányok, mindenki árgus szemekkel figyel minket, jobban mondva engem. Mert bár a vér le van törölve az orromról, attól még ugyanolyan lila és dagadt, mint egy lila krumpli.
- Üljünk le- vágom le magam az első üres asztalhoz, mert már nem bírom tovább a kínzó pillantásokat.
- Hozunk kaját- indul el Max és Dave a pult felé, Nick pedig lehuppan elém.
- Nyugi- mosolyog rám irtó cukin, mire önkéntelenül is elmosolyodok.
De nem lehet több ideig felhőtlen a mosolyom, mivel egy helyes kis miniszoknya állt meg mellettem. Unottan néztem fel Claire-re.
- Mit akarsz?- kérdezem tőle.
- Egy választ- igazgatja meg tökéletes aranyszőke fürtjeit, majd újra rám néz.- Mit tettél Dave ellen, hogy behúzott neked egyet? Megcsaltad, ahogy szoktad?
- Hm, szerintem ez pont nem tartozik rád- felelem neki cinikusan és a szemem sarkából a pulthoz pillantok, mikor jönnek meg végre Dave-ék.
- Ezek szerint durván megbántottad- forgatja ki a szavaimat, majd hisztérikusan felvihog.
- Ezek szerint, megint ostobább vagy, mint amilyennek kinézel- mondom neki gúnyosan.- Új rekord.
Pár másodpercig csak hápog, majd újra megszólal.
- Meggie, drága- rebegteti meg pilláit.
- Belement valami a szemedbe?- könyökölök fel az asztalra. Erre Nick felröhög.
- Látom, találtál mást is, akit behálózhatsz- néz megvetően Nick-re.- Üdv a klubban- teszi hozzá nyájasan vigyorogva.
- Hm, látom, még mindig nem sikerült leszedetni a póthajat- mosolygok rá gúnyosan.- Üzenem a fodrásznak, hogy kezd lenőni!
- Hah- hápog.- Csak hogy tudd; ez tökéletesen, természetesen a saját hajam! Így görbüljek meg, ha nem igaz!- és begörbített mutatóujját felemeli a levegőbe.
- Ezek szerint holnap remete leszel- vágok vissza.
- Nem végeztünk- sziszegi nekem, mikor Max és Dave visszafele sétál.
- Szerintem igen- vonom meg a vállam.
- Már megint itt vagy?- áll meg Claire előtt Max.
- Mindig és mindenkor, cukorfalat- mutatóujjával mosolyogva a fiú orrára bök.
- Hagyj békén- dadogja elbűvölve Max.
- Claire- állok Max és Claire elé, ezzel eltakarva a srácot.- Itt senki sem kíváncsi a póthajadra, vagy a 10 kiló sminkedre, de főképpen nem arra a hatalmas arcodra, amit mindenhova elviszel!
- Na, Meg megszólalt- néz rám finnyásan Claire.
- Lányok, lányok-áll közénk Dave, épp jókor, mert már készülök megtépni Miss Műhajat. Pff.- Szerintem ezt itt, és most fejezzétek be!
- Egyetértek- emelem fel a hangom és szemrehányóan nézek Claire-re.
- Na, gyere csak ide, te kis...- rám akar ugrani, de Nick hátulról megfogja és arrébb rakja.
- Szerintem ne igazán csesztesd, mert pár perccel ezelőtt épp egy fiút ütött le- vigyorog Claire-re, majd karon ragad és betaszigál a fal mellé, majd mellém ül.- Hülye- motyog a bajsza alatt, mire halkan felnevetek.
- Köszi- mondom neki, mialatt harapok egyet a hamburgerembe.
- Nincs mit- mosolyog rám, mire visszamosolygok.
~Dave~
Amint látom, hogy annyira helyesek együtt, elönt a düh. Mindig az volt az elvem, hogy csak Max-nek engedném meg, hogy Meg-el járjon, így Nick persze szóba se jöhet. Nem azért, mert nem szimpi a srác. Nem, szerintem jó fej. De azért minden fiú valamilyen szinten egy állat...
- Kimegyek a mosdóba- hallom Meg hangját. Így Nick feláll és kiengedi a lányt.
A kólámat szürcsölgetve nézek ki a velünk szemben lévő hatalmas ablakon, ahol egy pillanatra, mintha egy ismerős arcot látnék.
- Srácok- bököm oldalba Max-et, és Nick is rám figyel, mire folytatom.- Az ott nem Jack?
Mindannyian kinézünk az ablakon, és valóban; Jack ott ténfereg az ajtó előtt, és néha-néha bepillant az ablakon.
- Merre van Meg?- kérdezi idegesen Nick.
- Mosdóban van- felelem ingerülten, majd felállok.- Elé megyek- azzal elindultam.
- Feltartom- hallom Nick hangját. Ezek szerint Jack belépett az épületbe.
Villámgyorsan odarohanok a lánymosdó elé, majd pár percig idegesen járkálok az ajtó előtt, mikor végre Meg lép ki rajta.
- Gyere- ragadom meg hirtelen a karját. Erre persze megijed és halkan sikít egyet, mire én csak elhúzom onnan.
- Mi a baj?- kérdezi riadtan, miután félrehúzom és a fiúkat pásztázom.
- Itt van Jack- felelem, majd ránézek, hogy mit reagál erre.
Meg először elsápad, azután megriad az arca. A szeme megtelik könnyel és el akarja tőlem húzni a kezét.
- Dave, nem akarok odamenni- suttogja ijedten.
Még sosem láttam Meg-et se sírni, se könnyezni, úgyhogy elég váratlanul ér ez az egész. Úgyhogy felegyenesedek és közelebb lépek Meg-hez.
- Ne félj, Meg- mosolygok rá halványan.- Téged nem így ismerlek...
Meg először lehajtja a fejét, de nemsokára újra felnéz rám, ezúttal a szemében már a düh könnyei csillognak.
- Igazad van- szívja tele a tüdejét levegővel, majd csukott szemmel, nyugodtan fújja ki.-Nyírjuk ki!
- Na, ez az a Meg, akit ismerek és szeretek- puszilom meg a homlokát.
Meg kezét fogva próbálok észrevétlenül elmenni Claire-ék mögött, de az a hülye liba észrevesz minket, úgyhogy el kiálltja magát.
- Meg, kisírtad magad, édes szívem?
Erre persze Meg bedurvul; felegyenesedik, majd durván leordítja Claire fejét.
- Fogd be a szád, te műhajú fruska! Éppen bujkálunk, nem látod?!
Persze, hogy Jack meg az egész kajálda felfigyel ránk.
Meg sosem olyan volt, aki tudja tartani száját, ha beszólnak neki, úgyhogy most sem hagyhatta ki, hogy be ne szóljon Claire-nek. Unottan megforgatom a szemeimet, mikor Meg megfogja a mellette ülők asztaláról a hamburgert, és Claire arcába nyomja.
Max felröhög és Nick is elmosolyodik, de most nincs itt az ideje, hogy nevessünk. Ez egy kemény bandaháború.- Merre van Meg?- kérdezi idegesen Nick.
- Mosdóban van- felelem ingerülten, majd felállok.- Elé megyek- azzal elindultam.
- Feltartom- hallom Nick hangját. Ezek szerint Jack belépett az épületbe.
Villámgyorsan odarohanok a lánymosdó elé, majd pár percig idegesen járkálok az ajtó előtt, mikor végre Meg lép ki rajta.
- Gyere- ragadom meg hirtelen a karját. Erre persze megijed és halkan sikít egyet, mire én csak elhúzom onnan.
- Mi a baj?- kérdezi riadtan, miután félrehúzom és a fiúkat pásztázom.
- Itt van Jack- felelem, majd ránézek, hogy mit reagál erre.
Meg először elsápad, azután megriad az arca. A szeme megtelik könnyel és el akarja tőlem húzni a kezét.
- Dave, nem akarok odamenni- suttogja ijedten.
Még sosem láttam Meg-et se sírni, se könnyezni, úgyhogy elég váratlanul ér ez az egész. Úgyhogy felegyenesedek és közelebb lépek Meg-hez.
- Ne félj, Meg- mosolygok rá halványan.- Téged nem így ismerlek...
Meg először lehajtja a fejét, de nemsokára újra felnéz rám, ezúttal a szemében már a düh könnyei csillognak.
- Igazad van- szívja tele a tüdejét levegővel, majd csukott szemmel, nyugodtan fújja ki.-Nyírjuk ki!
- Na, ez az a Meg, akit ismerek és szeretek- puszilom meg a homlokát.
Meg kezét fogva próbálok észrevétlenül elmenni Claire-ék mögött, de az a hülye liba észrevesz minket, úgyhogy el kiálltja magát.
- Meg, kisírtad magad, édes szívem?
Erre persze Meg bedurvul; felegyenesedik, majd durván leordítja Claire fejét.
- Fogd be a szád, te műhajú fruska! Éppen bujkálunk, nem látod?!
Persze, hogy Jack meg az egész kajálda felfigyel ránk.
Meg sosem olyan volt, aki tudja tartani száját, ha beszólnak neki, úgyhogy most sem hagyhatta ki, hogy be ne szóljon Claire-nek. Unottan megforgatom a szemeimet, mikor Meg megfogja a mellette ülők asztaláról a hamburgert, és Claire arcába nyomja.
- Halkabban nem lehetett volna?- sziszegem neki halkan, mikor Jack elindul felénk.
- Tudod, hogy nem bírok uralkodni az érzelmeimen...- mosolyodik el, majd hirtelen felsikít.
- Meg!- ordítjuk egyszerre a fiúkkal, mikor Meg hirtelen összerogy.
- Mit csináltál vele?- ordítom dühösen Jack-nek.
- Az egész pontosan egy jól irányzott tű miatt van- vigyorodik el Jack. Meg ezután nyögdécselve felkel és kezében egy vékony tűt szorongat. Végignézek rajta és a combján látok egy kicsi, de mély sebet.
- Undorító vagy- dobja el Meg a tűt.- Hogy lehettem olyan ostoba, hogy bedőltem volna a te kis gusztustalan játszadozásaidnak?
- Egész egyszerűen, cicus- nyalta meg alsó ajkát kajánul Jack, majd fel-alá járkált az asztalok között.- Mindig olyan lánykát kerestem magam mellé, akit a többi megirigyel. De te...- töprengve Meg-re néz, aki közelebb húzódik hozzám.- Te felülmúlod az összes eddigi bigét, akit valaha behálóztam. És lám, nem igazán szorulsz bátorításra, ha valaki olyat mond, ami nem tetszik.
- Tudod, mikor fogok egy olyan taplóhoz akár egy ujjal is hozzányúlni, mint amilyen te vagy- emeli fel a hangját Meg.
- Óh- mosolyodik el Jack kényszeredetten.- Mindjárt...- azzal elővette a telefonját, kicsit húzkodta, majd felénk mutatta.
- Mi van rajta?- kérdezem tőle.
- Engedd közelebb a lányt, és megtudjátok- vigyorodik el Jack.
Meg szótlanul rám néz, majd félve ezt suttogja:
- Mi van, ha Jason van a képen? Vagy anyuék? Kérlek, engedj oda, Dave...
Fagyosan elengedem a kezét, Meg pedig viszonylag gyorsan odaér.
~Meg~
- Gyere, kislány, nem fog megenni a telefon...- hívogat "aranyosan" Jack.
Először csak távolról szemlélem a telefonját, majd egyre közelebb megyek. Mikor olyan közel kerülök, hogy látom, mi van a képernyőn, nyugodtan veszem tudomásul, hogy egyik családtagom sincsen rajta. De nem vagyok túl gyors, így Jack elkapja a karom, és hiába rugdalódzok, nem enged el, hanem közelebb húz magához és megölel.
- Engedd el!- ordít rá egyszerre Nick, Max és Dave, majd mindhárman elindulnak felénk.
- Álljatok meg, különben a lánynak vége!- ordítja el magát Jack, és elővesz egy kést, amit a nyakamhoz szorít.
Mind három fiú rémülten torpan meg, engem pedig a halálfélelem kerülget.
- Jack...-nyelek egy nagyot, miközben reszketek, mint a nyárfalevél.- ...engedj el, kérlek! Nem akarom szétütni a fejed, te barom!
- Maradjon mindenki a helyén!- üvölti el magát a fogva tartóm, majd elkezd velem kihátrálni az étteremből.
Mikor teljesen kilépünk, a kora délutánban lévő fülledt meleg csapja meg arcunkat.
- Jack, engedj el- kérlelem, mikor látom, hogy a fiúk is kilépnek az épületből.
- Elengedlek, bébi, ne félj- suttogja a fülembe, nekem pedig elszáll az agyvizem, és teljes erőmből hátrarúgok, pont a gyenge pontjába.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- ordít fel fájdalmasan, majd a torkomhoz szorítja a kést.- Te büdös ribanc!- üvölt vörös fejjel, majd egy apró vágást ejt a vállamon.
- Wááááááááá- sikítok a fájdalomtól.
Majd utoljára magához húz és megcsókolja az arcomat, de nem tart sokáig a pillanat, mert undorodva ellököm magamtól, mire ő elszalad, én pedig a földre rogyok.
- Meg!- hallom Dave hangját.
Pár másodperc múlva mind a három fiú felsegít a földről és együtt ültetnek le a közeli padra.
- Ez a barom!- morog Dave, majd arrébb megy és levezeti dühét egy fán; szanaszét rugdalja és ütlegeli.
- Beszélek vele...- indul felé Max.
Fáradtan nézem, ahogyan mond valamit neki, majd felszisszenek, mert Nick épp a sebemet kezeli.
- Nem mély- mosolyog rám.
- Megnyugodtam..- felelem cinikusan, mire felül mellém.
- Tudom, hogy ez most nehéz, de hidd el, azért vagyunk...és leszünk, melletted, hogy segítsünk, és megvédjünk! Többet nem lesz esélye, hogy hozzád nyúljon- puszilja meg finoman a sebemet.
Pár másodpercig egymás szemébe nézünk, és ezek a másodpercek végtelenül romantikusak, és olyan sokatmondóak... Mintha beszélnénk...
- Tudom...- hajtom le a fejem, ezzel megszakítva "beszélgetésünket". Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve szorosan megölelem Nick-et.- Ez most kellett!- temetem arcom a vállába, mikor megöleltem.
Nick a hátamat simogatja, majd megpuszilja a fejem búbját, mikor elengedjük egymást.
Először csak távolról szemlélem a telefonját, majd egyre közelebb megyek. Mikor olyan közel kerülök, hogy látom, mi van a képernyőn, nyugodtan veszem tudomásul, hogy egyik családtagom sincsen rajta. De nem vagyok túl gyors, így Jack elkapja a karom, és hiába rugdalódzok, nem enged el, hanem közelebb húz magához és megölel.
- Engedd el!- ordít rá egyszerre Nick, Max és Dave, majd mindhárman elindulnak felénk.
- Álljatok meg, különben a lánynak vége!- ordítja el magát Jack, és elővesz egy kést, amit a nyakamhoz szorít.
Mind három fiú rémülten torpan meg, engem pedig a halálfélelem kerülget.
- Jack...-nyelek egy nagyot, miközben reszketek, mint a nyárfalevél.- ...engedj el, kérlek! Nem akarom szétütni a fejed, te barom!
- Maradjon mindenki a helyén!- üvölti el magát a fogva tartóm, majd elkezd velem kihátrálni az étteremből.
Mikor teljesen kilépünk, a kora délutánban lévő fülledt meleg csapja meg arcunkat.
- Jack, engedj el- kérlelem, mikor látom, hogy a fiúk is kilépnek az épületből.
- Elengedlek, bébi, ne félj- suttogja a fülembe, nekem pedig elszáll az agyvizem, és teljes erőmből hátrarúgok, pont a gyenge pontjába.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- ordít fel fájdalmasan, majd a torkomhoz szorítja a kést.- Te büdös ribanc!- üvölt vörös fejjel, majd egy apró vágást ejt a vállamon.
- Wááááááááá- sikítok a fájdalomtól.
Majd utoljára magához húz és megcsókolja az arcomat, de nem tart sokáig a pillanat, mert undorodva ellököm magamtól, mire ő elszalad, én pedig a földre rogyok.
- Meg!- hallom Dave hangját.
Pár másodperc múlva mind a három fiú felsegít a földről és együtt ültetnek le a közeli padra.
- Ez a barom!- morog Dave, majd arrébb megy és levezeti dühét egy fán; szanaszét rugdalja és ütlegeli.
- Beszélek vele...- indul felé Max.
Fáradtan nézem, ahogyan mond valamit neki, majd felszisszenek, mert Nick épp a sebemet kezeli.
- Nem mély- mosolyog rám.
- Megnyugodtam..- felelem cinikusan, mire felül mellém.
- Tudom, hogy ez most nehéz, de hidd el, azért vagyunk...és leszünk, melletted, hogy segítsünk, és megvédjünk! Többet nem lesz esélye, hogy hozzád nyúljon- puszilja meg finoman a sebemet.
Pár másodpercig egymás szemébe nézünk, és ezek a másodpercek végtelenül romantikusak, és olyan sokatmondóak... Mintha beszélnénk...
- Tudom...- hajtom le a fejem, ezzel megszakítva "beszélgetésünket". Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve szorosan megölelem Nick-et.- Ez most kellett!- temetem arcom a vállába, mikor megöleltem.
Nick a hátamat simogatja, majd megpuszilja a fejem búbját, mikor elengedjük egymást.
- Gyertek srácok- jön vissza hozzánk Max.
- Dave?- kérdezzük Nick-el egyszerre.
- Még egy kicsit marad, azt mondta- túr bele tehetetlenül a hajába Max.
- Azért beszélnék vele- állok fel a padról. Max még akar valamit mondani, de már ott is vagyok Dave előtt.- Hova akarsz menni?
- Szétverni azt az idióta barmot- puffog dühösen.
Közelebb lépek hozzá és megölelem. Nem tud mit csinálni, csak visszaölel.
- Nem szeretném, hogy hülyeséget csinálj- suttogom a vállába.- Nem éri meg...
- Már megint kezded...- mosolyog bele a hajamba, majd kissé eltol magától.- Nem emlékszel, amikor 5 évesen fogadalmat tettem, hogy megvédelek majd?
Pár percig töprengő fejet vágok, majd próbálok visszaemlékezni.
12 évvel ezelőtt
Dave: Meg!
Meg: Igen?
Dave: Ha nagy leszek, majd a feleséged leszek!
Meg: Én meg ki leszek?
Dave: Ja, várj. Te leszel a feleséged. Nekem.
Meg: Jó.
Dave: És megvédelek.
Meg: Mitől?
Dave: Mindentől.
És megöleltük egymást a homokozó lágy kutyagumi szagától bódultan...
- Ja, igen, emlékszem- mosolyodok el.- De ez már nem ugyanaz a világ, mint ami anno, 12 éve volt, Dave. Most már mindenki maga védi meg magát, kérlek, ne akarj mindentől megvédeni, mert úgyse tudsz!
- Engednéd, hogy eldöntsem? Kösz- röhög aranyosan a szemembe, majd odaszól a fiúknak.- Vigyétek a parkba Meg-et! Nemsokára én is odamegyek!
- Okés- biccentenek a fiúk és elindulnak a motor felé.
- Dave, nem szeretném, hogy valami butaságot csinálj!- kérlelem a fiút az utolsó szálakba kapaszkodva.
- Nyugi, nem verekednék vele- mosolyodik el.- Nem akarom péppé verni.
- Nem is őt,téged féltelek! Szétver- búsulok el, mire Dave felnevet, összeborzolja a hajam, majd elindul a pláza irányába.
Sziasztook:)))
Remélem, tetszett ez a rész:)) Ééés:
tudoom, hogy ígértem egy "különkiadást", de sajnos kicsit elszámoltam magam, mert annyi időm sem volt, hogy bármit is csináljak.. De remélem, ezzel egy picit tudtalak kárpótolni benneteket:)
xxxPusyyxxx
Óh, és még valami:)
Mivel csak egy valaki (<333) komizik rendszeresen (akinek nagyon-nagyon köszönöm:')), úgy döntöttem,hogy majd csak 3 komi után hozom az új részt, mert egy kicsit, akarom mondani, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, mennyire tetszik nektek a blog! :)
- Dave?- kérdezzük Nick-el egyszerre.
- Még egy kicsit marad, azt mondta- túr bele tehetetlenül a hajába Max.
- Azért beszélnék vele- állok fel a padról. Max még akar valamit mondani, de már ott is vagyok Dave előtt.- Hova akarsz menni?
- Szétverni azt az idióta barmot- puffog dühösen.
Közelebb lépek hozzá és megölelem. Nem tud mit csinálni, csak visszaölel.
- Nem szeretném, hogy hülyeséget csinálj- suttogom a vállába.- Nem éri meg...
- Már megint kezded...- mosolyog bele a hajamba, majd kissé eltol magától.- Nem emlékszel, amikor 5 évesen fogadalmat tettem, hogy megvédelek majd?
Pár percig töprengő fejet vágok, majd próbálok visszaemlékezni.
12 évvel ezelőtt
Dave: Meg!
Meg: Igen?
Dave: Ha nagy leszek, majd a feleséged leszek!
Meg: Én meg ki leszek?
Dave: Ja, várj. Te leszel a feleséged. Nekem.
Meg: Jó.
Dave: És megvédelek.
Meg: Mitől?
Dave: Mindentől.
És megöleltük egymást a homokozó lágy kutyagumi szagától bódultan...
- Ja, igen, emlékszem- mosolyodok el.- De ez már nem ugyanaz a világ, mint ami anno, 12 éve volt, Dave. Most már mindenki maga védi meg magát, kérlek, ne akarj mindentől megvédeni, mert úgyse tudsz!
- Engednéd, hogy eldöntsem? Kösz- röhög aranyosan a szemembe, majd odaszól a fiúknak.- Vigyétek a parkba Meg-et! Nemsokára én is odamegyek!
- Okés- biccentenek a fiúk és elindulnak a motor felé.
- Dave, nem szeretném, hogy valami butaságot csinálj!- kérlelem a fiút az utolsó szálakba kapaszkodva.
- Nyugi, nem verekednék vele- mosolyodik el.- Nem akarom péppé verni.
- Nem is őt,téged féltelek! Szétver- búsulok el, mire Dave felnevet, összeborzolja a hajam, majd elindul a pláza irányába.
Sziasztook:)))
Remélem, tetszett ez a rész:)) Ééés:
tudoom, hogy ígértem egy "különkiadást", de sajnos kicsit elszámoltam magam, mert annyi időm sem volt, hogy bármit is csináljak.. De remélem, ezzel egy picit tudtalak kárpótolni benneteket:)
xxxPusyyxxx
Óh, és még valami:)
Mivel csak egy valaki (<333) komizik rendszeresen (akinek nagyon-nagyon köszönöm:')), úgy döntöttem,hogy majd csak 3 komi után hozom az új részt, mert egy kicsit, akarom mondani, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, mennyire tetszik nektek a blog! :)
