A beszélgetés a konyhából jön. Ledobom magamról a plédet és kábán felülök. Miközben ásítok egyet, kicammogok a konyhába. A hajam valószínűleg szénaboglya, de mivel Dave és Helen már látott ennél rosszabb állapotban is (hányós betegség... bahh), nem akadok fenn rajta.
- Jó reggelt- köszönt vidáman Helen. Dave egy bárszéken ül, fehér trikóban, belőtt hajjal, ragyogó mosollyal röhög hátra.
- Jó reggelt- mosolygok Helen-re, majd felülök Dave mellé. Olyan kábának és álmosnak érzem magam, hogy a fejem azonnal rácsuklik Dave vállára.
- Fáradtak vagyunk?- gúnyol Dave,mire lehunyt szemmel megszólalok.
- Szűnj meg.
Helen nevetését hallom, és Dave rázkódásából ítélve, ő is nevet. Érzem, ahogy a hajam előrehullik az arcomra. Dave odanyúl és a fülem mögé kotorja a tincseket.
- Hogy lehet, hogy ti ilyen korán már fent vagytok?- kérdezem, miközben kinyitom a szemem, de a fejem még mindig Dave vállán.
- Korán kelők vagyunk- mondja Helen, majd kilép a pult mögül. Csak akkor veszem észre, hogy kis kosztümben van.
- Ma is dolgozol?- kérdezem meglepődve.
- Muszáj lesz- sóhajt, majd a magassarkújában eltipeg az ajtóig, vállára dobja a táskáját, és miközben a kilincsért nyúl, hátra mosolyog.- Reggeli a hűtőben, délután négyre jövök.
És elmegy.
- Éhes vagy?- kérdezi Dave, majd leszáll mellőlem, mire nem tudom hova tenni a fejem, így lefekszem a pultra.
- Igen- ásítom, majd felkönyökölök és figyelem, ahogy kipakol a hűtőből.- Te komolyan nem vagy álmos?
- Képzeld, nem mindenki alszik nyolcig- közli velem vigyorogva, miközben a sajtot teszi a pultra.
- Még csak nyolc óra?- esik le az állam.- 10-ig szoktam aludni...
- Fura vagy- húzza el az orrát, mire felnevetek. Kezdek felébredni.- Na, itt a kenyér, kenjél magadnak szendvicset.
- Micsoda kiszolgálás ez?
- Örülnél neki, ha inkább káromkodnék és neked vágnám a kaját?
Eltöprengek, majd megrázom a fejem.
- Jó lesz ez így.
Miután Dave odaad egy kést, én pedig elkezdem kenni a kenyerem, ő is leül mellém.
- Ideadnád a paradicsomot?- kéri tőlem.
- Hol van?
- A hűtőben.
- Miért van ott?
- Hol máshol legyen?- kérdi értetlenül, majd int a fejével.- Na, szedd ki nekem.
A szememet forgatva elmosolyodok, a hűtőhöz megyek és kiveszem a paradicsomot.
- Dobom- mondom Dave-nek, aki teszi is fel a kezét, hogy elkapja, így eldobom. Egyrészt rosszul dobtam el, másrészt Dave egy balek: ugyanis, mikor a paradicsom után akar nyúlni, nem éri el, így nyújtózkodás közben hátravágódik, székkel együtt. A röhögés azonnal kirobban belőlem, a pultra kell támaszkodnom, nehogy elessek.
Eközben Dave alig bír felkelni, így a nevetéstől már levegőt is alig kapok.
- Marha vicces- mondja, miközben feltápászkodik. Komoly akar lenni, de azért ő is nevet.- Most hol a paradicsom?
Nem bírom abbahagyni a nevetést, amikor elmegy a kanapéhoz, aminek a sarkában ott a paradicsom.
- Most már komolyan hagyd abba- szól rám. Viszont a röhögés csak úgy jön, nem képes senki sem megállítani.- Na jó, elég legyen!- leteszi a parit a pultra, mellém lép és egyszerűen felemel, a combomnál fogva.
- Sajnálom, de ezt nem lehet megállni- kuncogok, miközben Dave a nappaliba cipel.
Ebben a pillanatban csengetnek.
- Kit vársz?- kérdezem rémülten. Dave letesz, majd kinyitja az ajtót.
- Csuma- köszön Nick, mire mosolyogva Dave mellé settenkedem.- Csuma neked is, Meg.
- Szia, Nick- vigyorgok, majd észreveszem a háttérben éppen eleső Max-et is.- Max, jól vagy?
- Igen- ordít vissza Max, majd kinyújtott lábbal leül. Csak akkor veszem észre, hogy görkorival van.- Van egy olyan érzésem, ez a jármű nem az én világom...
- Várj, segítek- nevetek fel hangosan, majd Dave-t kikerülve odaszaladok a földön ülő Max-hez.- Meg vagy?
- Ja- hunyorítva felnéz.- Feltűnt, hogy bugyiban vagy?
Hoppá. Lenézek a csupasz lábaimra, amik csak egy flip-flop papucsba voltak bújtatva, na meg a combközépig érő, bő pólómra.
- Reggel 9 van- vonom meg a vállam.- Ilyenkor még a fél város alszik. Na, gyere- a kezemet nyújtva nagy nehezen felsegítem Max-et.
- Lökj meg- kéri elszántan, mire felvonom a szemöldökömet.
- Biztos?
- Persze- biccent, majd a távolba hunyorít.- Max Wolm mindenben jó.
- Oké, de a fűbe löklek- mondom, majd úgy lépek, hogy ha megtaszítom, a fűbe induljon el.- Ott kevésbé fáj, ha takarsz egyet.
- Csak rajta.
Hátralépek párat, majd, mikor lendületet véve ellököm Max-et, a karomat feltartva várom, hogy mi fog történni. Nos, valóban: Max, amint rágurul a fűre, akkorát esik, hogy a lábai vagy egy méter magasra repülnek, görkoristól. Dave és Nick hülyére röhögik magukat, én azonban (bár nevetve) azonnal mellé szaladok és megpróbálom felrángatni.
- Jól vagy?- kérdezem nevetve.
Max is röhög, mikor felkaparom a pázsitról.
- Aha. De szerintem behorpasztottam a földet.
- De hülye vagy- nevetek.
Végül Max a vállamon átdobott kézzel, röhögve, mégis hősként jön velem vissza a fiúkhoz.
- Felvettétek?- kérdezi Nick-től, aki folyamatosan röhög.
- Ebből youtube-sztár lesz- kacsint Dave.
Bemegyünk a házba, mire a fiúk azonnal feltöltik a netre a borulást, én pedig a fürdőben felöltözök.
- Na?- kérdezem, Dave mellé állva. A fiúk a pult fölé hajolva hangosan röhögnek, mikor odaérek.
- Hogy tudtál ekkorát esni, ember?- kérdezi röhögve Nick, mire Max vállat von.
- Gyakorlat teszi a mestert.
- Gyakoroltad?- röhögöm el magam.
- Dehogy. Csak jól hangzott.
Ami a videót illeti: Dave és Nick hírnevének köszönhetően egyhuzamban vagy fél millió ember látta. A kommentelők 80%-a olyanokat kommentelt, mint pl. "OMG mi boruláás XDDDD", vagy éppen "WTF ez nagy", de a személyes kedvencem az "itt halljak meg, ezt nem élted túl öcsi XDDDDD" volt. Viszont a maradék kommentelő mind olyanokat írt, hogy "kiaza háttérbe? motoznám;)", meg "közelebbről a csajt, pls *O* :DD". Erre Dave kapásból visszaírt, hogy "keresselek fel?", meg "hát hogyne... törjem el az állad?". Én ezeken remekül szórakoztam, de Dave közölte, hogy ebbe semmi vicces nincs (?).
Úgyhogy most a nappaliban Max netes hírnevét szervezzük.
- Mamám, van saját GIF-em- sikítok fel. A kis mozgóképen (fehér pólóban, csupasz combbal) nevetek, majd miután egy kis szellő meglengeti a hajamat, kisöpröm az arcomból és elmosolyodok.
- Mutasd csak- kéri el Dave, én viszont elrejtem a telefonom.
- Na nem, ezt nem törölheted ki!- emlékeztetem arra, hogy az előző három GIF ugyanerre a sorsa jutott.- Ezt megtartom.
- Várj, megnézem- Nick mellém hajol. Mosolyogva nézi végig a kis "videót", majd felnéz.- Ez tényleg jó lett.
- Haj- sóhajt Dave.- Mutasd.
Felétartom a telefont, ő pedig csekkolja.
- Oké, de csak ez.
- Köszönöm!- örülök meg és a nyakába ugrok, mire végigterül a kanapén.
- Úha- szisszen fel Max, mire felkapjuk a fejünket.- Láttátok ezt a kommentet?- és már olvassa is: - "Elmondom, h ki az a háttérbe: egy hülye r*banc, aki sorra emészti a fiúkat. Higgyétek el, h nem érdemes ráhajtani! Szánalom az egész lány -.-". Claire-baba írta.
Lehervad az arcomról a mosoly, és elkérem Max-től a telefont. Hú. Ez gonosz.
- Ijj.
- Nyugi, Meg- mosolyog rám Dave és átkarolva a vállamat, átölel.- Csak irigyek rád.
- Persze- keserű mosolyra húzom a számat, aztán eszembe jut valami.- Max, írhatok oda valamit a nevedben?
- Felőlem- vonja meg a vállát, mire kuncogva felhúzom a térdeim és bepötyögöm a hozzászólást.
- Mit írtál, add csak ide- veszi ki a kezemből Nick a telefont.
Miközben olvassa, mosolyogva Dave-re nézek, aki beharapja a száját és kacsint egyet. Ekkor Nick ordenáré röhögést hallat mellőlem, mire felé kapom a fejem.
- Basszus, Meg, te kajak felsoroltad a pasijai nevét?!- Nick hangosan röhög, majd lenyugszik és felolvassa a kommentet.- "Persze, Claire. De előtte megkérdezem Carlos-t, Kendall-t, Jason-t, Jack-et, Pablo-t, Josh-t, Nash-t, Matt-et, Sam-et és Embry-t. Ha valakit kihagytam, bocsi:)"
Dave büszkén rám röhög és Max is a földön fetreng a röhögéstől. Mosolyogva megvonom a vállam és hagyom, hogy Dave magához húzva összeborzolja a hajam.
- Ez nagy- röhög Max a fejét fogva.
Két óra múlva
Dél közeledtével kezdünk megéhezni, úgyhogy a pult köré gyűlünk, Dave pedig kapkodja a fejét, hogy mitévő legyen.
- Hogy lehetsz ilyen balek?- kérdezem sóhajtva, majd felállok.- Sosem vendégeltél még meg haverokat?
- Meg fogsz lepődni, de rajtad kívül még senki sem kontárkodott bele a mindennapjaimba- közli Dave, mire félretolom, és inkább én szolgálom fel a kaját.
- Hideget eszünk- mondom vigyorogva, mire Dave felröhög.
- Persze, ami az én konyhám, az a tiéd is!
- Köszi- kacsintok rá, majd szétdobok pár tányért a srácoknak, és előveszem a hűtőből a kaját.
- Ez a kaja?- fintorog Max. A többiek felröhögnek, én viszont leesett állal bámulok rá.
- Max, édesem- kezdem finoman, majd elborul a tekintetem.- Afrikában a gyerekek éheznek! Ha nem eszel, ne egyél, de ne is ócsárold a kaját, oké?
Meghökkenve bámulnak rám a srácok, mire elmosolyodok, és mintha mi sem történt volna, folytatom tovább az ételek kipakolását.
Kaja után Nick és Max leheverednek a kanapéra, én viszont a pult mögött maradok, és nekilátok elpakolni. Dave mögém settenkedik, és miközben törlöm le az asztalt, váratlanul átöleli a derekam.
- Dave!- kuncogok fel, majd hagyom, hogy hátulról magához öleljen.- Nincs több kaja.
- Honnan gondolod, hogy az kell?- röhög fel, mire félig hátrafordulva rávigyorgok.
- Neked mindig az kell.
- Nem is igaz- röhög fel, mire finoman meglegyintem a vállát a törlőkendővel. Erre Dave megragad egy másikat, és ráhúz egyet a combomra.
- Hé!- kiáltok fel nevetve, majd a vállára vágok egyet, mire felszisszen, én pedig kiröhögöm.
- Na, megállj csak- azzal odavág egyet a fenekemre, mire felkiáltok, és a hátára ugrom.
Dave röhögve kimegy a pult mögül, és körbe-körbe forog, mire elkezdek sikítozni.
- Elég már!- kiált ránk nevetve Max.- Nem hallom a Spongya Bobot.
Dave megtorpan, miközben én még mindig a hátán vagyok,
- Kéne valamit csinálni- Nick a kanapén fekszik, úgy, hogy a feje lelóg róla.- Unatkozom.
- Nem csak te- dől hátra csalódottan Max, és kinyomja a tévét.- Ezt a részt már láttam.
- Mit csináljunk?- kérdezem én is, és államat Dave vállának támasztom.
- Menjünk be a városba- veti fel Dave, mi meg egyetértően bólogatunk.
- Várjatok, felszaladok pénzért- leugrom Dave válláról, és a lépcső felé szaladok.
- Minek?- kérdezik kórusban a srácok.
- Ruhát venni?- kérdezek vissza, és felvágtatok az emeletre.
Fél órával később
- Mit is keresünk?- kérdezi tétován Max.
A plázában vagyunk. Kellemesen hűvös van, én pedig össze-vissza rohangálok a leárazások között. Szegény srácok tök szerencsétlenül követnek. Mondtam nekik, hogy nyugodtan mehetnek, amerre akarnak, de közölték, hogy nem hagynak egyedül. Szóval, most mögöttem lépkednek.
- Boltot- adom meg az értelmes választ.
- Meg, itt az egész egy nagy bolt- dörmögi Dave.
- Lehet- hátranézek.- De nem olyan, amilyet én keresek.
- És mit is keresel?- szól Nick, és fintorogva néz két lányra, akik tele vannak zacskókkal.
- Meg is van- torpanok meg csillogó szemekkel a New Yorker előtt, és vigyorogva a srácokra nézek.- Jöttök vagy maradtok?
- Hááát...- elhúzzák a szájukat.
- Van férfi osztály is.
- Menjünk- Dave megragadja a karomat, és betolnak az üzletbe.
A New Yorker a kedvenc boltom! Imádom a pólókat, nadrágokat, kiegészítőket, és az egész boltot. Én azonnal belevetem magam a jobbnál-jobb cuccok kutatásába. A fiúk tétlenül ácsorognak, majd sétálgatni kezdenek. Miközben a rádiókból GJan- Need Your Love című száma szól, halkan dúdolgatom a szöveget, és közben rálelek a leárazott cuccokra.
Kiválogatok magamnak egy fürdőruhát, és körbenézek: merre vannak a srácok?
Éppen Minionos pólókon röhögnek. Hát persze.
- Srácok- lépek oda hozzájuk, mire felém fordulnak.- Bírjátok még?
- Nem tudom- rázza a fejét Nick.- Lepergett előttem az életem.
- A hátralévő óráimat számolom- Max a nyakát fogja, és erősen haldoklik. (?)
- Szenvedek- közli Dave is. Vigyorogva megfogom a kezét, és elkezdem húzni a próbafülkék felé.
- Most viszont kellenétek- megállok egy üres előtt. A táskámat Max kezébe nyomom, leveszek három bikinit a kupacból, és a többit Nick-nek adom.- Dave, állsz őrt?
- Menj- biccent mosolyogva, mire belépek a fülkébe. A függöny alatt látom, hogy a fülke elé állt.
Leveszem a pólómat, meg a melltartómat, és miután felakasztottam a bikiniket, belebújok a legelsőbe úgy, hogy a rövidnadrágom még mindig rajtam van. Kicsit megigazítom magamon, majd elhúzom a függönyt. A fiúk rám pislognak.
- Milyen?- kérdezem, és körbefordulok előttük.
- Jó- mondja Max mosolyogva.
- Jól áll- mondja Nick is, én pedig Dave-re nézek, kíváncsian várva, mit fog mondani.
- Nem rossz- összehúzott szemekkel méreget, majd a többire mutat.- De nézzünk mást. Ez túl sokat mutat.
- Dave, ez egy fürdőruha- emlékeztetem, hogy valószínűleg a többi is ugyanannyit fog mutatni.
- Tök mindegy, nézz mást- és elhúzza a függönyt.
A szemeimet forgatva leveszem, és belebújok egy másikba.
- Ez tetszik-elhúzom a függönyt, és mosolyogva körbefordulok előttük.
- Tényleg nem rossz- állapítja meg Nick.
- Jobb, mint az előző- kacsint Max. Dave-re nézek, aki megenyhülve bólint.
- Tényleg jobb.
- Ú, szerintem ez lesz- azzal megfordulok, és vigyorogva nézek magamra a hatalmas tükörben.- Nézzek mást is?- fordulok vissza a fiúkhoz, akik ledöbbenten bámulnak vissza.
- Most mondtad, hogy ez lesz- mondja Max.
- Hát igen, de biztos akarok lenni benne- vonom meg a vállam.
- Jól áll, szép vagy, jól nézel ki- mondja sietve Nick.- Ez már eléggé biztos. Na, öltözködj vissza, aztán menjünk.
- De biztos?- húzom el a számat, és visszafordulok a tükör felé. Látom a tükörből, ahogyan Dave leveszi a többi fürdőruhát az akasztóról, belép, majd miközben megpuszilja az arcom, azt mondja:
- Szép vagy, Meg. Na, de most már menjünk.
Felnevetek, és miután Dave behúzza a függönyt, leveszem a bikinit és visszabújok a cuccaimba.
Mikor kilépek a fülkéből, Max gyorsan a vállamra dobja a táskámat, és a srácok szó szerint eltolnak a kasszáig. Ott kicsit sorban állunk (a fiúk addig diszkréten meghalnak), és utána már egy csodálatos bikini büszke tulajdonosaként hagyom el a boltot, kezemben egy New Yorker-es szatyorral, nyomomban három über-helyes sráccal.
Be szeretném tenni a táskámba a sapkámat (eddig azt szorongattam), de véletlenül elejtem. Gyorsan lehajolok érte. Mikor felegyenesedek, nem látok mást, csak azt, hogy pár srác, amikor elmegy mellettem, erősen rám vigyorognak. Zavartan fordulok a fiúk felé, akik szikrázó szemekkel néznek a srácok után.
- Menjünk?- kérdezem tőlük mosolyogva.
- Aha- Dave felvonja az orrát, majd mellém lépve megfogja a kezem.- Sok itt a kan.
Felnevetek, de mikor látom, hogyan bámulnak rám a srácok, elhallgatok, és hagyom, hogy kivezessenek a plázából.
