8. rész

~ Meg ~

A csúszdára még vagy kismilliószor felültünk és felváltva ültünk egymás ölében. Szóval ideje van lassan menni.
- Lassan menjünk már-kérem a fiúkat, miközben éppen a napon fekszünk.
- Szerintem is- szólal meg Max. - Kezd melegem lenni.
- Akkor mire várunk? - kérdezi Dave, mire egyszerre pattanunk Fel.
- Verseny a kis házig? - kérdezem őket vigyorogva, a srácok csak bólintanak és elkezdünk futni, mint az őrültek.
- Nyertem-kurjant fel Nick.
Gyorsan bemegyünk a kis házba és anélkül, hogy belebújnánk a ruháinkba, a kezünkbe kapjuk őket, sárban hirtelen kinyílik az ajtó.
- Mi EZ ITT? - döbben le a pasas, mi pedig csak összenézünk és a srácot megkerülve kirohanunk. - Huligánok! Álljatok meg!-ordibál utánunk.
- Fuss! - ordít Max, a "sor" végen.
Röhögve szaladunk ki a fürdőből.
- Gyertek át hozzánk- mondja futás közbe Dave. - Nincsenek még otthon az ősök.
- Oké-liheg Nick, miközbe  megállás nélkül vágtatunk Dave-ékhez.
Az utcán minden srác utánunk fordul és a legtöbb még fütyül is. A nagy futásban aztán véletlen nekirohanok valakinek.
-Jaj, ne haragudj, annyira sajnálom-mentegetőzök és lehajolok, hogy segítsek neki felszedni a papírjait. - Ezek kották?-nyomom a kezébe.
-Igen-villant rám egy szívdöglesztő mosolyt, amire rögtön olvadásnak indulok.
- Az egy gitár? - kérdezem, a hatan csüngő gitártokra célozva. Eközben a fiúk is odaérnek és elég ellenszenves pillantásokkal bombázzák a helyes srácot.
- Aha.
- Jesszus, de régen láttam már gitárt-mosolyodok el.
- Gitározol? - Kérdezi és lekapja a hátáról.
- Hát-a hajamba túrok.-már vagy fél éve nem járok ... Pedig 5 évig gitároztam ...
- Ezékiel szerint tudsz valamit gitározni? - kérdezi mosolyogva.
- Persze.
- Jó, mert én is-nevet, majd elkezd gitározni és énekelni. Csillogó szemekkel bámulom. Egyszerűen FANTASZTIKUS! * O *

Mikor befejezi, ujjongva kezdek el tapsolni.
- Ez egyszerűen mesés volt!- mosolygok rá.
- Tetszett?- mosolyog rám.
- Hogy tetszett-e?- kérdezem vigyorogva.- Egyszerűen lenyűgöző volt!
- Örülök- kacsint rám.- Te is gitározhatnál valamit!
- Nem is tudom- túrok a hajamba.- Nagyon régen fogtam a kezembe már gitárt...
- Meg- teszi a vállamra a kezét Max.- Egyszerűen fantasztikusan játszol! És énekelni is tudsz!
- De tényleg nem tudom...
- Naaaa- nyújtja nekem.- A kedvemért!
- Oké, legyen- nevetek fel, majd magamhoz veszem a drágát.- De le kell ülnöm- mondom, majd ledobom a ruháimat, és rájuk telepszem.
Mindenki érdeklődve figyel, és még pár gyerek is körénk gyűlik, mikor elkezdem.

A tömeg tapssal kísér, engem pedig egyre jobban elragad a zene, és alig bírom abbahagyni. Mikor azonban végzem, mindenki tapsolni, és füttyögni kezd.
- Ez isteni volt- húz fel a földről Dave.
- Nagyon ügyes vagy- kacsint rám a srác.- Egyszerűen lenyűgöző!
- Azért ne essünk túlzásokba- mosolyodok el, majd félredobom a hajamat.
- Ugyan már!- kiállt fel Nick.- Ugye, emberek, hogy ez mesés volt??
- Igeeen- harsogja a tömeg.
- Szuper voltál- pacsizik le velem a gitáros srác.- Amúgy Shawn vagyok.
- Meg- nevetek fel.- De most már tényleg menjünk- szólok a srácoknak.
- Megyünk- karolja át a vállam Dave.
- Várj- torpanok meg, majd visszaszaladok, és gyorsan felírom Shawn-nak a telószámomat.- Majd hívj- mosolygok rá, és egy puszit nyomok az arcára, majd visszaszaladok a fiúkhoz, még a "húú"-zás előtt.
- Ez meg mi volt?- kérdezik tőlem.
- Visszahozta az életembe a gitáromat. Alap- rántok vállat.
- Fura vagy- mosolyog rám Nick, az orrát elhúzva, mire csak röhögve megvonom a vállam.

*10 perccel később*
Fáradtan dobom le magam Dave ágyára, aki mellém telepszik, a többiek pedig elterülnek, szerte a szobában.
- Hulla vagyok- sóhajtom, lehunyt szemekkel.
Mindannyian fürdőruhában vagyunk, szóval melegünk annyira nincsen, ergo, még a fürdő cucc is vizes.
- Gitározz nekünk- veti fel Max, mire felülök.
- Az felejtős- nevetem el magam.- Nem fogok gitározni... Itt nincs is gitár.
- Ahhoz nem kell gitár, hogy csak énekelj- kacsint rám Nick.
Nagyot sóhajtva elkezdtem Rihanna Diamonds-át.
- Nem értem, miért nem nevezel az X faktorba- szól rám Max, mire csak hitetlenül nevetve vállon lököm.
- Oké, de most komolyan- vigyorog Nick.- Lehetnék én a testőröd.
- Ugyan már- tetetek felháborodást.- Miért kéne nekem testőr?
- Hát, hogy a szívdöglesztő fazonokat távol tartsa- segíti ki Nick-et Dave.
- Nem lesznek "szívdöglesztő fazonok"- utánozom Dave-et, majd kiöltöm rájuk a nyelvemet.- És amúgy is- Dave mögé mászom, és miközben átölelem a vállát, nyomok egy puszit a feje tetejére.- Nem fogom hagyni, hogy bármelyikőtök is miattam verekedjen. Akkor már megvédem magam.
- Dehogy véded- nevet fel aranyosan Dave, majd hátradől, amitől belefekszik az ölembe.
- Kérdezhetném, hogy mit csinálsz?- fojtom el a nevetésem, és játékosan megpaskolom Dave arcát.
- Fekszek- nézett fel rám, mire elnevetem magam, és hagyom, hogy kényelmesen feküdjön az ölemben.
Max és Nick elnéző mosollyal az arcukon pislognak ránk, amitől picit zavarba jövök, de épp időben szúrom ki a Dave polcán heverő plüssmackót.
- Az mi?- mutatok csillogó szemekkel a maci felé.
- Neked semmi- Dave felpattan, és gyorsan leveszi a mackót a polcról, majd maga mögé rejti.
- Na neee, az most kajak egy plüss?- röhög rá Nick.
Tekintetem összevillan Max-szével, akinek csak finoman biccentek, így mikor a fiú újra visszafordul, széles vigyorral közli:
- Nick, hagyjad csórikámat. Dorothy nem plüss.
- Ő a kishúga- teszem hozzá, mire Nick elröhögi magát, Dave pedig gyilkos pillantásokkal méreget minket.- Miért, nem?- tárom szét huncutul a karom.
- Rohadt vicces- forgatja a szemeit elfojtott nevetéssel.
- Hát de most miért- Max elkapja Dave kezéből az említett darabot.- Nem szégyen az, ha valakinek van egy plüss húga.
- Dorothy nem plüss- kiált rá Dave, majd a maci után kap, de Max nekem hajítja. A levegőben elkapom, majd visszapasszolom, Max pedig Nick-nek. Míg végül nálam köt ki, és mivel nem vagyok elég gyors, Dave nemes egyszerűséggel rám veti magát, amitől alaposan kilapulok.
- Te beteg állat- röhögök elfúlóan, mert Dave nem szándékozik leszállni rólam.
- Visszaadod?- kérdezi széles mosollyal.
- Úgy nézek ki, mint aki visszaadja?- kérdezek vissza mosolyogva, mire mutatóujjával belebök az oldalamba.
Visítós nevetés hagyja el a számat, és visszakézből lekeverek egyet a vandálkodónak, aki csak megragadja a karom, és kiszedi belőle a mackót.
- Meg! Áruló!- kiált rám Max röhögve, mire fejbe dobom egy párnával.
- Apád az áruló.- röhögök.
- Hát, rendben- teszi csípőre a kezeit Dave, majd felém fordul, aztán a fiúkhoz, akik felállnak, és elkezdenek sugdolózni.
- Mit susmorogtok ti?- húzom össze a szemem, majd rosszat sejtően felülök, és a könyökömre támaszkodva figyelem őket.
Nick rám villant egy ördögi mosolyt, majd felém indul.
- Akármit is tervezgettek, felejtsetek el!- ellenkezem nevetve, és hátrálok, de Max elindul mögém, mire csak tehetetlenül felsikítok.- Hagyjatok máár!
Nick megragadja a lábam, Max a könyököm, Dave pedig megemeli a derekam, mire először a fejére csapok, aztán hagyom, hogy láncba álljanak, és oldalt tartva emeljenek fel.
- Vén korotokra tök kérdőjelek lesztek.- próbálom őket meggyőzni, hogy engedjenek el, de a fiúk kitartóan hurcolnak le a lépcsőn, majd ki az utcára.- És én pedig súlyosan sérült, szellemileg csöki emberekkel leszek körülvéve, ha együtt öregszünk meg! Senki sem figyel? Istenem! Max, ne birizgáld a hajam, mert megharaplak! Nick, áú, húzod a lábbőröm! Dave, nem röhög, mert elejtesz! Tegyetek már le! Max. Ha még egyetlenegyszer is megremegteted a karodat, esküszöm, meg leszel halva! Ajj. Dave, szólj már rá. De naa! Istenem, tegyetek le! Mindenki meg lesz halva, ha most nem tesztek le! Semmi? Pff. Najó. Mészárlás fog történni, ha nem raktok le MOST AZONNAL! NOW! MOST! Istenem, hogy mondjam még? Japánul? Mi?? Nehehem, nem! Dave, nem! NEM! Nem fogtok hintáztatni! NEM! Max, meg ne próbáld! Egy húzásod van, ne feledd! Nem, mondom NEM! Nick! Te is meg akarsz halni? Dave, istenem, legalább neked legyen eszed! Komolyan, elkezdek sikítani! Neeee! Hülye!
Ezek hangoznak el az utcán, amint a fiúk végigvisznek (!!!) rajta. Egy csomó kíváncsi szempár mered ránk; a fiúk engem hurcibálnak, én pedig ordítok, mint egy félkegyelmű. Szép kis csapat. Pár srác füttyög, és a kelleténél közelebb jönnek (legalábbis Dave szerint), mert Dave egyik kezével tart, a másikkal pedig bever egyet a kíváncsi srácnak.
- Bocsánat!- szólok vissza, mikor megyünk tovább, és kedvesen rámosolygok a fiúra.
- Te csak előre fele mosolyogjál- Max megragadja a fejem, és visszafordítja, miközben másik kezével engem tart.
- Hagyjál- elmosolyodok. Az ég felé fordítom a tekintetemet, és azon filózom, hogy vajon hova visznek.- Hova is megyünk?
- A városba- von vállat Dave, mire elkerekedett szemekkel vállon csaptam.
- Hülye! Még mindig fürdőruhába vagyok!
- Szerinted mi nem?- röhög hátra Nick. Igaz: a fiúkon is csak fürdőgatya volt, a felsőtestükön nem volt semmi.
- Jó, de minden fiú így flangál! De a lányok nem!- magyarázom, és közben azon gondolkodom, hogy mégis hogy a fenébe fogok így a városban járkálni.- Istenem, olyan sötétek vagytok.
- Nyugi már- paskolja meg finomat az arcomat Max, mire "dühösen" felpillantok rá.
- Ne mondd nekem, hogy nyugi!- fortyogok.
- Hagyd- int Nick, majd összeröhög Dave-vel.
- Héj!- szólok rájuk, elfojtva a nevetésem.- Itt vagyok!
- Ne mondd- villant rám Dave egy ezer vattos mosolyt.
Nevetve megrázom a fejem, és hagyom, hogy végig hurcibáljanak a városig (!). Mikor megérkezünk, addig csapkodom Dave vállát, míg letesznek. Az összes fiú szempár rám szegeződik, és pár lány is engem bámul; szemükben megvetés tükröződik. Zavartan lehajtom a fejem, és a pillantásommal próbálom megölni a fiúkat.
Dave röhögve átöleli a derekamat, mire én a szemébe nézek.
- Utállak- morgom neki dühösen, mire csak vigyorogva megpuszilja az arcomat. A szememet forgatva magamhoz ölelem. Tény, hogy direkt szívat, de olyan aranyos módon, hogy hát meg kell enni.
Csendben figyeljük, ahogyan Nick és Max pár sráccal beszél, majd röhög, majd felén fordul és vissza, megint röhög, és a fiúk elmennek, Nick-ék pedig vissza hozzánk.
- Na?- kérdezi Dave.
- Lebeszéltük: megyünk strand focizni- vigyorodik el Nick, mire lepacsizik Dave-vel.
- Mi?- kérdezem leesett állal.- Én nem tudok focizni.
- Dehogynem- borzolja össze a hajam Max.
- Csak egyszer láttál- nézek rá furán, mire elröhögi magát.
- De akkor jó voltál.
- Hülye- nevetem el magam.
Dave megfogja a kezem (szerinte így el tudja hárítani a "huligánokat"... ő tudja), Nick és Max pedig mellénk állnak: így indulunk el a focipálya felé. Szeretem a focit, mindig is imádtam. De ha én egyszer pályára kerülök... Na, akkor mindenki meneküljön. Viszont a srácok szerint jó vagyok. Háth. Szerintem meg nem. De. Kitalálok  valamit, amivel meg tudom nekik mutatni, hogy nem is vagyok olyan jó...
A pályán már pár srác egy érintőzik, amikor megérkezünk.
- Hé, fiúk!- szól oda az egyik, majd hozzánk szalad.- Ó, és egy csaj- vigyorodik el. Kivillan hófehér fogsora, amitől én is elmosolyodom, és készségesen kisegítem.
- Lány- biccentek mosolyogva.
- Meg- teszi hozzá Dave, szemöldökeit felvonva. Óvatosan oldalba bököm, mire csak hitetlenül megrázza a fejét.
- Tényleg Meg vagyok- nevetek rá a fiúra, aki csak óvatos mosollyal bólint.
- Troy. Akkor, jöttök meccsezni?
- Aha- vágja rá Nick, majd mellém lép.- Meg-gel vagyok.
- Oké- vidulok fel, és hagyom, hogy Nick átkarolja a vállamat. Vigyorogva bámulunk Dave-re és Max-re, akik fájdalmas arccal néznek ránk.- Na, mi az, fiúk?- nevetek.
- Nincs gáz- von vállat Max.
- Ki lesz velünk?- kurjant Dave.
Nem sokkal később kialakul a két csapat: Dave, Max, ők gy csapatban vannak, hozzájuk még ketten csatlakoznak, valami Josh, és egy srác, akinek nem jegyzem meg a nevét. Én Nick-kel és Troy-jal, meg egy Adnan nevű sráccal kerülök össze. Kíváncsi vagyok, ebből mi lesz...:)

Szasztooook:3
Sajnálom, sajnálom, sajnálom és ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, de nem jött az ihlet:/ Most viszont bekopogott, én behívtam, és összedobtunk nektek egy új részt!:) Remélem, tetszett, komizzatok!:3

7. rész

Amint meglátom a park kapuját, jólesően elmosolyodok. A srácokkal leülünk egy szimpi padra. A nap verőfényesen süt.Alig van pár bárányfelhő az égen. Nick vállára hajtott fejjel gondolkozom.
Szeretem Dave-et... Szeretem, de nem hiszem, hogy ő szeret engem. Miért szeretne, ugyan már? Minden fiú valami nagyon mű cicababára bukik, akiket ki tud használni, és akiknek nincsenek érzéseik. Hát én egyik sem vagyok. Fogalmam sincs miért,de rettegtem a gondolattól, hogy Dave megtudja, szeretem. Nem tudhatja meg. Ő a legjobb barátom. Nem akarom tönkretenni ezt az egészet. Végre van valakim, akiről mindig is álmodtam; aki megvéd, aki segít. Nem. Soha nem fogom neki elmondani, amit érzek. Nem teszem tönkre ezt az egészet.
- Meg- lökdös finoman Nick.
- Igen?- rázom meg a fejem.- Miről maradtam le?
- Csak kérdeztem valamit, de már mindegy- mosolyog rám Max.
- De ne már- emelem fel a fejem Nick válláról.- Most már szeretném hallani!
- Csak azt kérdeztem, hogy te szereted Dave-et?
- Hogy érted?- jövök zavarba. Az arcom rögtön vörös színbe csap át, és riadtan kezdem el igazgatni a hajamat.- Úgy, mint barátot, igen, persze...
- De nem úgy értette- kacsint rám Nick.
- Hát...- túrok a hajamba, miközben az arcom cékla vörös. Épp válaszolnék, amikor a távolban Dave-et pillantom meg.- Dave!- kiáltok fel, majd a padról felpattanva szaladok felé.
- Na mi van?- kap fel nevetve, amint a karjába ugrok.
- Hun voltál?- bokszolok bele finoman a vállába.
- Csak beszélgettem egy kicsit Jack-el- vonogatja hülyén a szemöldökét.
- Mutasd magad!- húzom össze a szemöldököm, és elkezdem leellenőrizni Dave-et.- Nem sérültél meg?
Egy pillanatig unottan bámul rám, majd hirtelen felkap, mire sikítozni kezdek.
- Tesó- szaladnak hozzánk a fiúk, én viszont még mindig Dave vállán csüngök.
- Merre voltál?- pacsizik le vele Max, és Nick is összeüti vele a tenyerét.
- Áh, csak beszélgettünk- vonja meg a vállát. Szórakozottan elkezdek himbálózni rajta, a hajam is össze-vissza repked az arcom körül.
- Te micsinálsz?- kérdezi furán röhögve Nick.
Dave is elröhögi magát, és letesz a földre.
- Csinálni kéne valamit- dobom előre a hajam.- Unatkozom- mondom, majd felgumizom a sérómat. Iszonyatosan melegített már a hajam, így nagyon jól esett, hogy egy kis szél éri a nyakamat.

- Van egy ötletem- vigyorodott el Max.
- Nem fogok ájultat játszani, hogy ingyen tudjunk bemenni a fürdőbe- szólok közbe, mire a srácok felröhögnek.
- De kérlek!- teszi össze a kezeit Max.- Nick még nem is látta!!
- Nick nem akarja látni- húzom össze a szemöldököm, majd az említett felé fordulok.- Ugye?
- Hááát..- húzza széles vigyorra a száját.- Nincs nálam pénz..- a fiúk diadalittasan felkurjantanak, én pedig leesett állal bámulok Nick-re.
- Menj a fenébe- csapom vállon, röhögve.
*5 perccel később*
Miután sikerül falfehérré válnom, Dave a szokásos módon a karjába vesz.
- Biztos, hogy ez jó ötlet?- nevet a fejét fogva Nick.
- Nyugi- legyintek vigyorogva.- Ezerszer csináltuk már.
Mikor mindenki elhelyezkedik (Max és Dave vizet fröcsköl a ruhánkra, hogy úgy nézzen ki, mintha izzadtak lennénk és fáradtak), "elsorvadok" Dave kezében.
- Jó színész- hallom Nick hangját, mire elvigyorodok.
Érzem, hogy Dave elindul. Először lassan, majd, amikor Max halkan szól neki, hogy közel van a fürdő, lassan elkezdenek kocogni.
- Segítség! Valaki segítsen!- ordibál Max. Nick is kapcsol, mert ahogy fél szemmel látom, ő is elkezd kocogni, és "fáradni".- A barátunk elájult!
Vagy ötvenen rohannak oda, mindenki tudni akarja, jól vagyok-e.
- Mi történt?- kérdezi egy férfi hang.
- A barátunk elájult...- rebegi Nick. Hm. Jó színész.
- Volt már ilyen?- kérdezi, miközben elkezd minket befele terelni.
- Nem, még nem- lihegi "ijedten" Dave. Erősen kell koncentrálnom, nehogy felröhögjek.
- Erre tessék.
Hirtelen hűvösség vesz körül és csend lesz. A srácok elkezdenek röhögni, mire Dave letesz a földre.
- Jók voltatok- vigyorgok körbe.
- Imádok ide járni- túr a hajába Dave.- Mindig bekajálják!
- Hol a medence?- néz körbe Nick.
- Tudod- teszi a vállára a kezét Max.- Ez csak egy szoba, ahova mondig bevezetnek minket. Itt szokott Meg "jobban lenni", érted.
- Viszont- szólok közbe mosolyogva.- Rájöttünk, hogy azon az ajtón- a szoba sarkában lévő ajtóra mutatok.- ki lehet jutni a fürdőbe...ingyen!
- Szenzációsak vagytok!- nevet fel hitetlenül Nick. Majd hirtelen kinyílik az ajtó, mire gyorsan Dave karjába ugrok.
- Hogy van a kislány?- kérdezi, ugyanaz a férfi hang.
- Már jobban van- feleli halkan Dave.
- Nyugodtan maradjatok itt, amíg jobban nem lesz- mondja, majd ajtócsapódás követi. Ezek szerint kiment.
- Halkabban- nevetek halkan, majd mindannyian gyorsan ledobáljuk a ruháinkat, és a szekrényhez ruhanok, fehérneműben.- Tessék- dobom a srácoknak a "dugi" fürdőruhákat.
Mindannyian elrejtőzünk valami mögé, és "átvedlünk".
- Meg, gyere már- hallom Dave hangját.
- Sietek- szólok vissza, majd kilépek a szekrény ajtaja mögül, a fürdőruhámban.

- Mehetünk?- kérdezi vigyorogva Max.
- Aha- válaszoljuk, majd gyorsan kifurakodunk az ajtón.
Szaladva tesszük meg a csúszdákhoz az utat, nehogy valaki felismerjen minket.

~Dave~

- Gyertek arra a nagyra!- mutat fel meg a legnagyobb csúszdára, ami előtt ezer ember vár.

- Túl sokan vannak- húzom el a számat.

- De nem nekünk- csap a vállamra Nick.- Ismerek egy titkos helyet, ahol sokkal gyorsabban odajuthatunk! Gyertek!

Nick-et követjük, és egy kis faházba jutunk be.

- Nick- szólal meg Meg a sötétben.- Ez lent van a földön. A csúszda pedig fent.

- Figyelj- mondja Nick, majd hirtelen olyan érzésünk támad, mintha egy liftben lennénk.

Pillanatok múlva Nick óvatosan kikukucskál egy apró résen.

- Oké- szólal meg aztán.- Kettesével lehet csúszni!

- Én szeretnék először menni!- ugrabugrál Meg.

- Oké, menj Dave-el, amikor szólok- mondja Nick.

Megfogom Meg kezét, és a sötétben rávigyorgok.

- Most! Gyorsan!- mondja, majd kinyitja az ajtót, mire szó szerint kirobbanunk belőle.

- Következő- mondja unottan a csúszdás srác, mire vigyorogva odaállunk Meg-el.- Kettesével menjetek, ne ugorjatok ki út közben, ha nincsen szivacs, egymás ölében. Jó szórakozást- forgatja a szemét, majd, mikor felvillan a zöld lámpa, beül először Meg, majd mögé én.- Szólok, mikor mehettek......MOST!

Közösen ellökjük magunkat, majd elindulunk a meredek, és kanyargós csúszdán.

- Ááááááá!- sikít nevetve Meg.

- Ez olyan buli!- röhögök.

Aztán egyszerre csapódunk a vízbe. Nevetve bukkanunk fel alóla, majd megvárjuk, míg Max és Nick is leér.

- Azt sasold!- mutat röhögve a csúszdára Meg.

Nevetve nézem, ahogy Nick csúszik, Max-szel az ölében. Max a kezét feltartva sikongat, míg Nick a röhögését visszafojtva csúszik mögötte. Mikor a vízbe csapódnak, gyorsan feljönnek, majd hozzánk evickélnek. 

- Többet nem megyek Max-el- röhög Nick, amint Meg mellé ül.

- Most miért?- kérdezi a vízből, röhögve Max.

- Megkérdezte a csúszdás srác, hogy ő a pasim-e- mutat vihogva Max-re, mire egyszerre röhögünk fel.

Hahhantyú:33

Köszönöm, hogy elolvastátok, és ezer bocsánat, amiért ennyit késtem vele, de két blogot is befejeztem egyszerre, szóval abszolút semmi időm sem jutott ide:C Mostanában viszont gyakrabban fognak jönni a részek:) [Kivéve a jövő hetet, mert akkor egyáltalán nem fogok tudni írni, ugyanis táborban leszek:D]

Remélem tetszett!!!:)<3

xxxPusyyxxx

6. rész

Nem sokkal később egy gyorsétterem előtt állunk meg. Kelletlenül szállok le Dave motorjáról.
- Muszáj bemenni?- kérdezem vonakodva.
- Igen- jelenti ki Nick és Dave egyszerre, majd leemelnek a robogóról.
- Ú, nézzétek, srácok- torpan meg hirtelen Max.- Itt vannak Claire-ék.
- Menjünk máshova- kezdek el könyörögni a fiúknak. Semmi kedvem sincs odamenni, egy légtérbe azzal a picsával.
- Megvédünk, nyugi- mosolyog rám biztatóan Dave, majd Nick segítségével behúznak a kajáldába.
Amint belépünk, elnémulnak a sikítva röhögős lányok, mindenki árgus szemekkel figyel minket, jobban mondva engem. Mert bár a vér le van törölve az orromról, attól még ugyanolyan lila és dagadt, mint egy lila krumpli.
- Üljünk le- vágom le magam az első üres asztalhoz, mert már nem bírom tovább a kínzó pillantásokat.
- Hozunk kaját- indul el Max és Dave a pult felé, Nick pedig lehuppan elém.
- Nyugi- mosolyog rám irtó cukin, mire önkéntelenül is elmosolyodok.
De nem lehet több ideig felhőtlen a mosolyom, mivel egy helyes kis miniszoknya állt meg mellettem. Unottan néztem fel Claire-re.
- Mit akarsz?- kérdezem tőle.
- Egy választ- igazgatja meg tökéletes aranyszőke fürtjeit, majd újra rám néz.- Mit tettél Dave ellen, hogy behúzott neked egyet? Megcsaltad, ahogy szoktad?
- Hm, szerintem ez pont nem tartozik rád- felelem neki cinikusan és a szemem sarkából a pulthoz pillantok, mikor jönnek meg végre Dave-ék.
- Ezek szerint durván megbántottad- forgatja ki a szavaimat, majd hisztérikusan felvihog.
- Ezek szerint, megint ostobább vagy, mint amilyennek kinézel- mondom neki gúnyosan.- Új rekord.
Pár másodpercig csak hápog, majd újra megszólal.
- Meggie, drága- rebegteti meg pilláit.
- Belement valami a szemedbe?- könyökölök fel az asztalra. Erre Nick felröhög.
- Látom, találtál mást is, akit behálózhatsz- néz megvetően Nick-re.- Üdv a klubban- teszi hozzá nyájasan vigyorogva.
- Hm, látom, még mindig nem sikerült leszedetni a póthajat- mosolygok rá gúnyosan.- Üzenem a fodrásznak, hogy kezd lenőni!
- Hah- hápog.- Csak hogy tudd; ez tökéletesen, természetesen a saját hajam! Így görbüljek meg, ha nem igaz!- és begörbített mutatóujját felemeli a levegőbe.
- Ezek szerint holnap remete leszel- vágok vissza.
- Nem végeztünk- sziszegi nekem, mikor Max és Dave visszafele sétál.
- Szerintem igen- vonom meg a vállam.
- Már megint itt vagy?- áll meg Claire előtt Max.
- Mindig és mindenkor, cukorfalat- mutatóujjával mosolyogva a fiú orrára bök.
- Hagyj békén- dadogja elbűvölve Max.
- Claire- állok Max és Claire elé, ezzel eltakarva a srácot.- Itt senki sem kíváncsi a póthajadra, vagy a 10 kiló sminkedre, de főképpen nem arra a hatalmas arcodra, amit mindenhova elviszel!
- Na, Meg megszólalt- néz rám finnyásan Claire.
- Lányok, lányok-áll közénk Dave, épp jókor, mert már készülök megtépni Miss Műhajat. Pff.- Szerintem ezt itt, és most fejezzétek be!
- Egyetértek- emelem fel a hangom és szemrehányóan nézek Claire-re.
- Na, gyere csak ide, te kis...- rám akar ugrani, de Nick hátulról megfogja és arrébb rakja.
- Szerintem ne igazán csesztesd, mert pár perccel ezelőtt épp egy fiút ütött le- vigyorog Claire-re, majd karon ragad és betaszigál a fal mellé, majd mellém ül.- Hülye- motyog a bajsza alatt, mire halkan felnevetek.
- Köszi- mondom neki, mialatt harapok egyet a hamburgerembe.
- Nincs mit- mosolyog rám, mire visszamosolygok.

~Dave~

Amint látom, hogy annyira helyesek együtt, elönt a düh. Mindig az volt az elvem, hogy csak Max-nek engedném meg, hogy Meg-el járjon, így Nick persze szóba se jöhet. Nem azért, mert nem szimpi a srác. Nem, szerintem jó fej. De azért minden fiú valamilyen szinten egy állat...

- Kimegyek a mosdóba- hallom Meg hangját. Így Nick feláll és kiengedi a lányt.

A kólámat szürcsölgetve nézek ki a velünk szemben lévő hatalmas ablakon, ahol egy pillanatra, mintha egy ismerős arcot látnék. 

- Srácok- bököm oldalba Max-et, és Nick is rám figyel, mire folytatom.- Az ott nem Jack?

Mindannyian kinézünk az ablakon, és valóban; Jack ott ténfereg az ajtó előtt, és néha-néha bepillant az ablakon.
- Merre van Meg?- kérdezi idegesen Nick.
- Mosdóban van- felelem ingerülten, majd felállok.- Elé megyek- azzal elindultam.
- Feltartom- hallom Nick hangját. Ezek szerint Jack belépett az épületbe.
Villámgyorsan odarohanok a lánymosdó elé, majd pár percig idegesen járkálok az ajtó előtt, mikor végre Meg lép ki rajta.
- Gyere- ragadom meg hirtelen a karját. Erre persze megijed és halkan sikít egyet, mire én csak elhúzom onnan.
- Mi a baj?- kérdezi riadtan, miután félrehúzom és a fiúkat pásztázom.
- Itt van Jack- felelem, majd ránézek, hogy mit reagál erre.
Meg először elsápad, azután megriad az arca. A szeme megtelik könnyel és el akarja tőlem húzni a kezét.
- Dave, nem akarok odamenni- suttogja ijedten.
Még sosem láttam Meg-et se sírni, se könnyezni, úgyhogy elég váratlanul ér ez az egész. Úgyhogy felegyenesedek és közelebb lépek Meg-hez.
- Ne félj, Meg- mosolygok rá halványan.- Téged nem így ismerlek...
Meg először lehajtja a fejét, de nemsokára újra felnéz rám, ezúttal a szemében már a düh könnyei csillognak.
- Igazad van- szívja tele a tüdejét levegővel, majd csukott szemmel, nyugodtan fújja ki.-Nyírjuk ki!
- Na, ez az a Meg, akit ismerek és szeretek- puszilom meg a homlokát.
Meg kezét fogva próbálok észrevétlenül elmenni Claire-ék mögött, de az a hülye liba észrevesz minket, úgyhogy el kiálltja magát.
- Meg, kisírtad magad, édes szívem?
Erre persze Meg bedurvul; felegyenesedik, majd durván leordítja Claire fejét.
- Fogd be a szád, te műhajú fruska! Éppen bujkálunk, nem látod?!
Persze, hogy Jack meg az egész kajálda felfigyel ránk.
Meg sosem olyan volt, aki tudja tartani száját, ha beszólnak neki, úgyhogy most sem hagyhatta ki, hogy be ne szóljon Claire-nek. Unottan megforgatom a szemeimet, mikor Meg megfogja a mellette ülők asztaláról a hamburgert, és Claire arcába nyomja.

Max felröhög és Nick is elmosolyodik, de most nincs itt az ideje, hogy nevessünk. Ez egy kemény bandaháború.
- Halkabban nem lehetett volna?- sziszegem neki halkan, mikor Jack elindul felénk.
- Tudod, hogy nem bírok uralkodni az érzelmeimen...- mosolyodik el, majd hirtelen felsikít.
- Meg!- ordítjuk egyszerre a fiúkkal, mikor Meg hirtelen összerogy.
- Mit csináltál vele?- ordítom dühösen Jack-nek.
- Az egész pontosan egy jól irányzott tű miatt van- vigyorodik el Jack. Meg ezután nyögdécselve felkel és kezében egy vékony tűt szorongat. Végignézek rajta és a combján látok egy kicsi, de mély sebet.
- Undorító vagy- dobja el Meg a tűt.- Hogy lehettem olyan ostoba, hogy bedőltem volna a te kis gusztustalan játszadozásaidnak?
- Egész egyszerűen, cicus- nyalta meg alsó ajkát kajánul Jack, majd fel-alá járkált az asztalok között.- Mindig olyan lánykát kerestem magam mellé, akit a többi megirigyel. De te...- töprengve Meg-re néz, aki közelebb húzódik hozzám.- Te felülmúlod az összes eddigi bigét, akit valaha behálóztam. És lám, nem igazán szorulsz bátorításra, ha valaki olyat mond, ami nem tetszik.
- Tudod, mikor fogok egy olyan taplóhoz akár egy ujjal is hozzányúlni, mint amilyen te vagy- emeli fel a hangját Meg.
- Óh- mosolyodik el Jack kényszeredetten.- Mindjárt...- azzal elővette a telefonját, kicsit húzkodta, majd felénk mutatta.
- Mi van rajta?- kérdezem tőle.
- Engedd közelebb a lányt, és megtudjátok- vigyorodik el Jack.
Meg szótlanul rám néz, majd félve ezt suttogja:
- Mi van, ha Jason van a képen? Vagy anyuék? Kérlek, engedj oda, Dave...
Fagyosan elengedem a kezét, Meg pedig viszonylag gyorsan odaér.

~Meg~

- Gyere, kislány, nem fog megenni a telefon...- hívogat "aranyosan" Jack.
Először csak távolról szemlélem a telefonját, majd egyre közelebb megyek. Mikor olyan közel kerülök, hogy látom, mi van a képernyőn, nyugodtan veszem tudomásul, hogy egyik családtagom sincsen rajta. De nem vagyok túl gyors, így Jack elkapja a karom, és hiába rugdalódzok, nem enged el, hanem közelebb húz magához és megölel.
- Engedd el!- ordít rá egyszerre Nick, Max és Dave, majd mindhárman elindulnak felénk.
- Álljatok meg, különben a lánynak vége!- ordítja el magát Jack, és elővesz egy kést, amit a nyakamhoz szorít.
Mind három fiú rémülten torpan meg, engem pedig a halálfélelem kerülget.
- Jack...-nyelek egy nagyot, miközben reszketek, mint a nyárfalevél.- ...engedj el, kérlek! Nem akarom szétütni a fejed, te barom!
- Maradjon mindenki a helyén!- üvölti el magát a fogva tartóm, majd elkezd velem kihátrálni az étteremből.
Mikor teljesen kilépünk, a kora délutánban lévő fülledt meleg csapja meg arcunkat.
- Jack, engedj el- kérlelem, mikor látom, hogy a fiúk is kilépnek az épületből.
- Elengedlek, bébi, ne félj- suttogja a fülembe, nekem pedig elszáll az agyvizem, és teljes erőmből hátrarúgok, pont a gyenge pontjába.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- ordít fel fájdalmasan, majd a torkomhoz szorítja a kést.- Te büdös ribanc!- üvölt vörös fejjel, majd egy apró vágást ejt a vállamon.
- Wááááááááá- sikítok a fájdalomtól.
Majd utoljára magához húz és megcsókolja az arcomat, de nem tart sokáig a pillanat, mert undorodva ellököm magamtól, mire ő elszalad, én pedig a földre rogyok.
- Meg!- hallom Dave hangját.
Pár másodperc múlva mind a három fiú felsegít a földről és együtt ültetnek le a közeli padra.
- Ez a barom!- morog Dave, majd arrébb megy és levezeti dühét egy fán; szanaszét rugdalja és ütlegeli.
- Beszélek vele...- indul felé Max.
Fáradtan nézem, ahogyan mond valamit neki, majd felszisszenek, mert Nick épp a sebemet kezeli.
- Nem mély- mosolyog rám.
- Megnyugodtam..- felelem cinikusan, mire felül mellém.
- Tudom, hogy ez most nehéz, de hidd el, azért vagyunk...és leszünk, melletted, hogy segítsünk, és megvédjünk! Többet nem lesz esélye, hogy hozzád nyúljon- puszilja meg finoman a sebemet.
Pár másodpercig egymás szemébe nézünk, és ezek a másodpercek végtelenül romantikusak, és olyan sokatmondóak... Mintha beszélnénk...
- Tudom...- hajtom le a fejem, ezzel megszakítva "beszélgetésünket". Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve szorosan megölelem Nick-et.- Ez most kellett!- temetem arcom a vállába, mikor megöleltem.
Nick a hátamat simogatja, majd megpuszilja a fejem búbját, mikor elengedjük egymást.

- Gyertek srácok- jön vissza hozzánk Max.
- Dave?- kérdezzük Nick-el egyszerre.
- Még egy kicsit marad, azt mondta- túr bele tehetetlenül a hajába Max.
- Azért beszélnék vele- állok fel a padról. Max még akar valamit mondani, de már ott is vagyok Dave előtt.- Hova akarsz menni?
- Szétverni azt az idióta barmot- puffog dühösen.
Közelebb lépek hozzá és megölelem. Nem tud mit csinálni, csak visszaölel.
- Nem szeretném, hogy hülyeséget csinálj- suttogom a vállába.- Nem éri meg...
- Már megint kezded...- mosolyog bele a hajamba, majd kissé eltol magától.- Nem emlékszel, amikor 5 évesen fogadalmat tettem, hogy megvédelek majd?
Pár percig töprengő fejet vágok, majd próbálok visszaemlékezni.
12 évvel ezelőtt
Dave: Meg!
Meg: Igen?
Dave: Ha nagy leszek, majd a feleséged leszek!
Meg: Én meg ki leszek?
Dave: Ja, várj. Te leszel a feleséged. Nekem.
Meg: Jó.
Dave: És megvédelek.
Meg: Mitől?
Dave: Mindentől.
És megöleltük egymást a homokozó lágy kutyagumi szagától bódultan...
- Ja, igen, emlékszem- mosolyodok el.- De ez már nem ugyanaz a világ, mint ami anno, 12 éve volt, Dave. Most már mindenki maga védi meg magát, kérlek, ne akarj mindentől megvédeni, mert úgyse tudsz!
- Engednéd, hogy eldöntsem? Kösz- röhög aranyosan a szemembe, majd odaszól a fiúknak.- Vigyétek a parkba Meg-et! Nemsokára én is odamegyek!
- Okés- biccentenek a fiúk és elindulnak a motor felé.
- Dave, nem szeretném, hogy valami butaságot csinálj!- kérlelem a fiút az utolsó szálakba kapaszkodva.
- Nyugi, nem verekednék vele- mosolyodik el.- Nem akarom péppé verni.
- Nem is őt,téged féltelek! Szétver- búsulok el, mire Dave felnevet, összeborzolja a hajam, majd elindul a pláza irányába.

Sziasztook:)))
Remélem, tetszett ez a rész:)) Ééés:
tudoom, hogy ígértem egy "különkiadást", de sajnos kicsit elszámoltam magam, mert annyi időm sem volt, hogy bármit is csináljak.. De remélem, ezzel egy picit tudtalak kárpótolni benneteket:)
xxxPusyyxxx
Óh, és még valami:)
Mivel csak egy valaki (<333) komizik rendszeresen (akinek nagyon-nagyon köszönöm:')), úgy döntöttem,hogy majd csak 3 komi után hozom az új részt, mert egy kicsit, akarom mondani, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, mennyire tetszik nektek a blog! :) 

5. rész

Meg-ék után ballagva folyamatosan azon agyalok, hogyan fogom tudni majd álmában lekaszabolni Jack-et. Érdekes, milyen idiótaságok jutnak az ember eszébe...
- Menjünk ide elsőnek!- torpan meg Meg egy bizsubolt előtt a plázában.
- Cica, mit akarsz itt?- kérdezi nyájasan Jack.
- Láttam az előbb egy tök tuti nyakláncot- von vállat Meg, majd a fiúkat otthagyva belép az üzletbe, de pár másodperc múlva visszalép.- Dave!- felemelem a fejem.- Te gyere velem!
- Bébi, és én?- kérdezi kajánul vigyorogva Jack, mikor elsétálok előtte.
- Ne hívj többet bébinek- mordul rá Meg, majd a karomnál fogva behúz a boltba.

~Meg~

Amint belépünk az üzletbe, hallom, amint Jack káromkodik egy nagyot. Erre én csak megvonom a vállam, és az akciós nyakláncok között turkálok.
*20 perc múlva*
Dave-el röhögve hagyjuk el az üzletet, de persze tele vagyunk aggatva mindenféle bizsukkal.
- Na végre- ordítja el magát Jack.- Mi a fene van rajtatok?
- Ami neked nincs- vág neki egy iszonyat hülye fejet Dave, mire felröhögök.
- Nem vagyok kíváncsi a hülye fejedre- puffog Jack.
- Te kérdezted- vigyorog rá Dave.
- Na idefigyelj!- indul meg felé Jack, mire közéjük lépek, és kezem Jack mellkasára támasztom, ezzel megállítva őt.
- Nyugi van srácok!- mondom nekik, de főként Jack-nek.-És amúgy, Jack, tényleg te kérdezted...
- Te is kezded, bébi?- kérdezi "sértődötten" Jack.
- Idefigyelj- lépek közelebb hozzá. Érzem, amint Dave folyamatosan rajtam tartja aggódó tekintetét.- Ha még egyszer 'bébinek' mersz hívni, szétütöm azt a szánalmas pofádat, megértetted?
- Ne keménykedj, bébi- röhög Jack.- Nem áll jól neked!- majd közelebb lép, valószínűleg azért, hogy megcsókoljon, mivel a kezét is olyan furán a derekamra akarja tenni.
Erre én elhúzódom tőle, majd egy jól irányzott mozdulattal arcon csapom. Ütésem nagyot csattan az arcán. Mindenki megdöbbenve bámul minket, mire én csak ennyit mondok:- Megmondtam...
Jack villámgyorsan kezét az arcához kapja, pár lány pedig a közelben elkezd nekem tapsolni, és ujjongani. Dave pedig akkorát röhög mögöttem, hogy önkéntelenül is el kell mosolyodnom.
- Beszívtad, tesókám- röhög folyamatosan Max is.
Jack pedig nem tudja, hogy mit mondjon, csak néz rám, megilletődve.
- Meg...- keresi a szavakat.- ...ezt most... vagy hogy?
- Figyelj ide, Jack- lép mellém Dave.- Az van, hogy Meg nem egy olyan lány, akivel csak úgy játszhatsz....
- Te büdös!- ordítja el magát Max.
- Értem én, hogy kicsit erős vagy, szivi- vigyorog kajánul rám Jack, majd leveszi az arcáról a kezét és közelebb lép.-De többet ne csináld, bébi.
- Mondtam, hogy ne hívj bébinek- sziszegem a fogam között, Dave pedig megfeszíti az izmait mellettem.
- Úgysem fogod többet megcsinálni ezt, bébi- néz rám tök szánalmasan.
Erre persze elveszítem a fejem, és akkorát csattan a kezem az arcán, hogy Max felszisszen, Jack csatlósai pedig "hű"-znek egyet.
- Mondtam, hogy ne hívj így- ordítok rá.
- Te utolsó büdös picsa, mondtam, hogy többet nem csinálod!- ordít rám Jack, majd nekilök a falnak és lekever nekem egy pofont, amitől a földre rogyok.
Ugyanebben a pillanatban Dave akkorát húz be Jack-nek,hogy az egy pillanatra megszédül. Az utcán lézengő lányok felsikítanak és tátott szájjal figyelik a történteket.
Max ráugrik Jack-re hátulról, és együtt esnek a földre. Eddig én a földön fekszek és próbálom feldolgozni, hogy megütött egy fiú. Nem sokkal később próbálok felállni, de senki sincsen ott, mivel mindenki Jack-el ordítozik/Jack-et veri.
- Dave- próbálom túlüvölteni a vérengző társaságot, de nem igazán megy. Lassan oldalra fordulok és megpróbálok négykézlábra állni. Amint ezt megteszem, valami a kézfejemre csöppen. Ijedten veszem tudomásul, hogy az orrom vére csöpög. Visszazöttyenek a fenekemre, és hirtelen nagyon elszédülök. El is nyúlnék a földön, ha nem tartana meg egy masszív kéz. Nehéz fejjel felnézek az illetőre, mire az elmosolyodik, majd felsegít a földről.
- Nick vagyok- mondja nekem, majd ijedten kapja fejét a verekedő fiúkhoz, aztán újra rám.
- Meg- nyögöm ki valahogy, mivel erősen szédülök.
- Gyere, segítek leülni- tart meg Nick a könyökömnél, mielőtt elesek.
Nick lesegít egy közeli padra, majd letérdel elém és kezét az arcomhoz emeli, majd hozzá ér a bőrömhöz. Keze meglepően finoman simogatja az arcomat, majd hirtelen az orromhoz érinti egyik ujját.
- Sszz- szisszenek fel és szorosan összeszorítom a szemem.
- Ssss- mosolyodik el halványan Nick, majd feláll és odasétál a verekedő fiúkhoz.- Srácok!- ordítja el magát, mire mindenki felé kapja a fejét abbahagyja, amit csinál.- Neee, hagyjátok abba!
- Láttad, mit csinált Meg-el?- emeli fel a hangját Dave. Izzadt haja szexisen a szemébe lóg.
- Volt hozzá szerencsém- sóhajt egyet Nick, mire elmosolyodok.- De szerintem mára már elég volt.
- Kösz, tesó- szuszog Jack a földön.
- Nincs kösz, seggfej- rivall rá Nick, majd egy erős rúgással alaposan gyomorszájon rúgja Jack-et.- Gyertek srácok- szól oda Dave-éknek, akik egy utolsó rúgnak Jack-en, majd elindulnak felém.
Először Max ér oda hozzám, aki így fel is kap.
- Nagyon megütött?- tol el magától egy kicsit és kezét az arcomra teszi, úgy vizsgálja vérző orromat.
- Csak picit szédülök- mosolygok halványan.
- Seggfej- morogja, majd finoman megpuszilja az orrom hegyét.
- Meg, minden oké?- hallom Dave hangját. Max elenged, Dave pedig rögtön a nyakába kap.
- Semmi baj- puszilom meg a nyakát.
- De megütött- fúrja fejét a hajamba.
- Tudom- suttogom Dave vállába.
- Akkor..- szólal meg Nick.- Mit csináljunk?
- Te ki is vagy?- kérdezi tőle Max.
- Nick.
- Ááá. Értem- bólint.
- Te is jössz velünk?- kérdezem Nick-től.
- Ha lehet- mosolyodik el féloldalasan.
Kérdőn Dave-re nézek, így kicsit eltolom magamtól.
- Jöhet- bólint mosolyogva, majd még egyszer utoljára megölel.
Lassan elindulunk (ha gyorsan mennénk, szédülnék), de Nick egy kicsit lemarad. Hátrafordulok, hogy lássam, mit csinál eddig.
- Nick!- kiáltok oda neki.
- Csak itt maradt a sapkám- mondja, majd visszaszalad mellém.
- Köszönöm- mondom neki.
- Mit?
- Hogy segítettél...
- Mindig szolgálatban- emeli kezét a fejéhez, afféle 'katona' stílusban. Hűű, de helyes. *-*

Nem sokkal később a parkban támasztjuk le Dave motorját, majd letelepedünk az egyik közelben lévő padra.
- Nem szédülsz?- kérdezi tőlem Dave, miután leülnek mellém Nick-el, Max pedig leül Dave ölébe(??).
- Nem- felelem.
- Tényleg?- csodálkoznak el a fiúk azon, hogy bár hatalmas ütést kaptam a fejemre, mégsem szédülök.
- Dehogy is!- nevetek fel, de rögtön meg is bánom, mivel azonnal elkezd velem forogni a föld.- Úúú- kapaszkodok a mellettem ülő Nick-be. A fiúk aggódva figyelik minden mozdulatomat.
- Ne menjünk haza?- kérdezi Dave.
- Nem- rázom lassan a fejem, nehogy megint elszédüljek.- Még csak fél egy.
- Azért- áll fel Dave, ezzel lelökve magáról Max-et, aki a földre esik(?).- Nem vagy éhes?
- Kicsit- vallom be Nick vállára döntve a fejem, mivel újra forog velem a világ.
- Együnk valamit- tanácsolja Max, leporolva ruháit.
- Benne vagyok- szólal meg Nick.
- Okés, fiúk- állok fel lassan, mire Nick is velem együtt áll fel, hogy ha kell, el tudjon kapni, nehogy elájuljak.- De én pillanatokon belül kidobom a taccsot. Mintha egy bazi nagy körforgón ülnék...Forog!
- Ajjaj- hallom Dave aggódó hangját, miközben Nick segítségével próbálok lábon maradni.- Voltam már Meg-el vidámparkban...
- És?- kérdezi Max.
- Állandóan lehányta a körhintás pasast...
Lelki szemeimmel látom, amint a fiúk riadtan egymásra néznek. Alapjáraton nevetnék rajtuk, de ez esetben inkább csöndben maradok.
- Meglátod, sokkal jobban leszel, ha eszel valamit- simítja meg a vállam Max. Dave motorján ülök és Dave vállára hajtom a fejem, míg Nick és Max mellettünk sétálnak. Egy fagyizóba tartunk. A fiúk szerint jobban leszek. De nem hiszem. Mert bármennyire is nem látszik, azért ez nem csak az orromnak fájt. Nem. Hanem a szívemnek is. Nem gondoltam volna, hogy Jack képes megütni... És az a durva, hogy Dave-nek végig igaza volt. Végig. Legközelebb okosabb leszek és hallgatok rá. Persze, csak ha lesz legközelebb....

Sziasztooook<33
Nagyon örül annak a rengeteg megtekintésnek, amit tőletek kaptam*-* Nagyon örülök neki<33 Köszönöm:))
És mivel nemsokára tavaszi szünet (már akinek), lesz majd egy kis meglepetésem nektek, nyuszika alkalmából... Igen, ugye várjátok már?? De nem fogom elárulni, szeretek meglepetést okozni:D De annyit viszont megosztok veletek, hogy közvetlenül húsvét napján fogjátok megkapni az ajándékomat, mind a kettő blogomon:)) 
xxxPusyyxxx

4. rész

Szép napsütéses szombatra ébredek. Ásítások közepette ballagok a szekrényemhez, hogy valami elfogadható öltözéket kerítsek magamnak. Így esik a választásom erre az összeállításra:

Lerobogok a lépcsőn és hatalmas bőröndökkel találom szembe magam.
- Anya!- kiabálok, miközben a bőröndöket átlépve próbálok eljutni a konyháig, ahonnan a kihallatszó beszédfoszlányokból gondolom, hogy ott vannak dárga szüleim.- Mik ezek a bőröndök?
- Meg, el kell mennünk egy kis időre- mondja apa a laptopjából felnézve.
- Dejó!- vidulok fel egy pillanat alatt.- Felébreszthettetek volna! Máris pakolok!- azzal indulnék is ki a konyhából, de anya utánam szól.
- Te nem jössz.
Megtorpanok.- Miért nem?
- Kicsim- áll fel apa és hozzám lép.- Hárman szeretnénk menni.
- Mennyi időre?- kérdezem.
- Pár napra.
Kell egy kis idő, mire rájövök; bakker, ezek le akarnak rázni! Ne már. Most akkor mit csináljak? Aztán apa áll meg előttem, anya pedig eltűnik megetetni Jason-t. Nem szólalok meg. Ő sem beszél. Majd én töröm meg a kissé kínos csendet.
- Miért akartok lerázni?
- Meg, mi nem akarunk lerázni- rázza a fejét.- El kell mennünk. De nem azért, mert nem akarunk magunkkal vinni. Egyszerűen csak nem élveznéd, ennyi.
- Aha, jó- váltok cinikus üzemmódba.- Akkor most ti elmentek, isten tudja, hova, én pedig maradjak itthon, csináljam azt, amit mindennap szoktam, csak ti nem lesztek velem?!
- Erről is gondoskodtam- mosolyodik el titokzatosan apa. Te jó ég! Ha beszervezte nekem a nagyit, meghalok!
- Rosszul hangzik- húzom be a nyakam.
- Azt a pár napot Dave-nél töltöd!
Nem erre a vákaszra számítok. Sokkal inkább valami olyasmire, mint mondjuk "eljön a nagyi" vagy "te mész a nagyihoz" vagy esetleg "mész az unokatestvéreidhez". De ez a válasz sokkal jobban tetszett; rögtön elmosolyodok.
- Okés- felelem.
- Nem haragszol?- kérdezi apa pár perc múlva.
- Ugyan miért?- kérdezem.
- Hát, hogy Dave-éknél leszel, meg csak úgy általában.
- Nem- nézek rá tök komolyan.- Az elején, bevallom, nem nagyon tetszett a dolog, de úgy már sokkal jobb, hogy a legjobb barátomnál tölthetem azt az időt, amíg ti nem lesztek velem. Úgy érzem, biztonságban leszek majd Dave mellett.
- Én is így gondoltam- mosolygott apa.- Látod, egy rugóra jár az agyunk!
- Hurrá- mondom cinikusan, mire kapok egy "ne szemtelenkedj" pillantást, majd egyszerre nevetünk fel. Ez vicces volt. Ja nem.
Segítek anyáéknak még becsomagolni pár holmit, majd a saját cuccaimat is bedobálom egy hátizsákba, hogy el tudjanak dobni Dave-ékhez.
Mikor a kocsink bekanyarodik Dave-ék háza elé, Dave már az ajtó előtt áll és vigyorogva húzogatja a szemöldökét. Nevetve búcsúzok el anyáéktól és puszit nyomok Jason buksijára, mikor kipattanok a kocsiból és oda ugrálok Dave-hez.
- Mit csináljunk ma?- kérdezi, miután anyáék kocsija tovább hajt, én pedig addig integetek utánuk, amíg el nem tűnnek a szemem elől.
- Nem tudom- fordulok felé mosolyogva.- Ötlet?
- Kipróbálhatnánk a mocimat- Dave megragadja a kezem és a ház felé húz, miközben nem értem, milyen mociról is beszél.
- Mi?- kérdezem totál értetlenül.
- Tegnap kaptam egy motort, hogy azzal tudjak menni suliba- vonja meg a vállát.
- És én?- kérdezem röhögve.- Engem hagysz, hogy egyedül menjek suliba???
- Természetesen nem- vigyorodik el, majd halkan hozzáteszi.- Te is jössz velem.
Egy percre elmerengek, milyen romantikus lesz majd vele motorozni, de aztán kiverem a fejemből ezt a hülyeséget és próbálom lazára venni a figurát.
- Akkor mégis mire várunk? Merre van a kicsike?
- Előbb pakolj le- nevet, majd kinyitja előttem az ajtót és maga előtt beenged. Wow. Igazi úriember. Hehe.

~Dave~

Miután Meg lapakol, kivezetem a garázsba, ahol tűzvörös motorom parkol, két bukósisakkal az ülésén.

- Váá, de izgi!- sikítozik Meg, majd odaszalad a motorhoz.

- Bukósisakok fel!- dobom át az egyik lábam az ülésen, miközben a fejembe nyomom a sisakot.

- Indulhatunk!- öleli át a derekam Meg, miután mindketten fent vagyunk a motoron, fejünkön bukósisakkal. 

Berúgom a motort, ami hatalmas zajjal felbőg, Meg pedig elsikítja magát mögöttem. Mosolyogva kikormányozom magunkat a garázsból, majd elindulunk. 

Pár perc csend után Meg a fülembe súg.

- Ez nagyon kafa!

- Tudom- szólok hátra.- Hova menjünk?

- Nem is tudom- töpreng.- Talán a parkba.

- Most hagytuk el- figyelmeztetem nevetve, hogy a parkot már vágy 5 perce magunk mögött tudhatjuk. 

- Izé, akkor nem tudom.

És akkor megcsörren Meg telefonja. Először csak halkan, majd egyre hangosabban halljuk Rihanna hangját.

- Állj meg!- ütögeti meg a vállam Meg.- Hívnak!

Indexelek, majd lekanyarodok az egyik mellék utcába.

- Egy perc!- mondja meg, majd a bukósisakját a kezembe nyomva arrébb szalad telefonálni. Követem tekintetemmel formás alakját, ahogyan megáll és felveszi a telefont, majd mosolyogva szól bele. Párszor látom, hogy mozog a szája, de nem hallom, mit mond és kinek. Aztán már teszi is le és szalad visszafele.

- Baj van?- kérdezem.

- Nem, dehogy is- mosolyog, majd felveszi a sisakját és felül mögém.- Jack volt az.

- De jó neki- mosolyodok el gúnyosan.- És mit akart?

- Azt mondta, menjünk el a plázához, ott vannak pár haverjával.

- Akkor?- nézek hátra, miután berúgom a járgányt.

- Menjünk!- nevet fel.

- Hurrá- motyogom, majd újra elindulunk... a pláza felé. Je. Találkozunk megint Jack-el meg az idegbeteg haverjaival. Hurrá. De jó. Bah. 

Nem sokkal később már a pláza előtt parkolok le.

- Úú, már ott vannak- ujjong Meg, majd a levetett bukósisakját felakasztja a kormányra. Követem a példáját és együtt indulunk el a röhögő társasághoz. A nap verőfényesen süt, csak pár felhő takarja el a tiszta eget. Nem tudom a pontos időt, de olyan 11 körül lehet.
- Halihó- köszönti Meg-et széles mosollyal Jack, majd megöleli és nyom egy puszit a fejére. Bah. Hányingerem van. :s Hogy engedheti, hogy megpuszilja? Arra nem gondol, hogy hány lány szájára tapasztódhatott az a száj? Vagy még rosszabb helyekre... Fúj, ezekre nem is gondolok.
- Dave- lép mellém Max, miközben Jack még mindig Meg-et ölelgeti. Nehezen tudom róluk leszakítani a tekintetem, de valahogy sikerül, úgyhogy Max felé fordítom fejem és lepacsizok vele.- Mi újság tesó?
- Hallod- húzom el fintorogva a szám.- Ki ez az arc?- fejemmel Jack felé biccentek.
- Jack- vonja meg a vállát Max. Max gyakorlatilag a legjobb haverom, neki azért elmondhatom mi a szitu, nem? Vagy nem? Nem árulná el senkinek.
- Úgy értem- fordulok teljesen Max felé.- Miért jött ide? Miért van itt? És mit akar?
- Ez az, amit én sem értek- rázza a fejét tehetetlenül Max.- Unokatesóm egyik haverja, de nekem nagyon nem szimpi. Irritál ez a fej- megborzong.
- De mit akar?- kérdezem újra.
- Valószínűleg Meg-et- néz feléjük.- De szerintem egy irtó nagy bájgúnár. Még a szemei sem állnak jól. Gusztustalan egy alak.
- Honnan veszed?
- Unokatesóm, Fred mondta, hogy minden nap más lány ágyában ébred. Nem bírom ezeket- az égnek löki kezeit.- Isten mentse ilyen alakoktól lányokat!
- Max- mosolyodok el kínosan.- Meg-et mentse meg Isten tőle!
- Mi?- egy pillanatig értetlenül mered rám, majd elszörnyed.- A rohadt!- beletúr hajába.
- Pontosan- értek vele egyet.- Segíts megvédeni Meg-et!
- Neked bármit, tesó- bólint együttérzően Max, majd lepacsizunk.- Akkor "Meg megmentő hadművelet" indul!
- Csakis- vigyorodok el erőltetetten, majd elindulok Meg és 'Buzi' felé. Ez nem játék. És ezt Max és én is pontosan tudjuk. Ez a szemét bármint csinálhat Meg-el, ha elég közel kerül hozzá. Azt pedig, ne is haragudjon meg érte, de nem fogjuk hagyni.
- Csá, Dave- vigyorog rám Jack, mire visszabiccentek felé, miközben pillantásom találkozik Max-ével.
- Megyünk?- kérdezi egy tag, akit még azelőtt sosem láttam, és erősen stíröli Meg-et. Bah. Hányok az ilyenektől. Undorító férgek. Esne le a töke.
- Még szép- mosolyodik el kajánul Jack, mire Max jelenik meg Meg mellett.
- Beszélhetnénk?- kérdezi a lányt, majd választ nem várva arrébb rángatja.
Eközben én Jack mellé lépek, és egészen közel hajolok hozzá, úgy mondom.
- Figyelmeztetlek: ha egy ujjal is hozzá mersz érni Meg-hez, nem állok jót magamért.
- Most meg kéne ijednem?- röhög a szemembe Jack.
- Nem- vonom meg a vállam.- De, ha két szekrény rángat ki egyik este Meg mellől, tudd, hogy megijedhetsz!
- Hűű, betojtam- játssza el a megijedtet.- Szállj le rólunk, vágod?
- Kenem, bocs.
- Leszarom.
- Te kérdezted- húzom az agyát.
- Tudod, mit?!- löki meg a vállam.- Gyere!
- Hova?- nézem hülyének.
- Ha annyira félted a kis Meg-edet, hát gyere és küzdj meg érte!- hátrébb áll és széttárja a karját.
- Figyelj- fordítom komolyra a dolgot.- Meg "szerelmes" beléd- ujjaimmal idézőjelet formálok.- És, ha szétverlek, össze fog törni. Azt pedig nem szeretném, hogy szenvedjen. Szóval nem adom meg neked azt az örömöt, hogy Meg miattad legyen összetörve, te utolsó kis seggdugasz.
- Nagy lett a szád, öcskös- röhög ki Jack.
- Vigyázz magadra- teszem fel fenyegetően a mutatóujjamat, majd Meg felé fordulok, aki eközben mellém lépegetett, maga után húzva Max-et.
- Mi a gáz?- kérdezi rágózva. Honnan szerezte? Nekem is kell. Ajj. Mindegy.
- Csak kicsit- megpaskolom Jack vállát.- beszélgettünk. Semmi baj.
- Oké- néz furán először rám, majd Jack-re, végül kicsit odamegy pár sráchoz a bandából és dumál velük. Jack szeme szikrákat szór, miközben követi őt. Max szól hozzám.
- Mi volt?
- Csak beszélgettünk- nézek a szemébe, majd megkérdezek tőle valamit.- Ugye, még ismered Mark-ot és John-t?
- Kiket?- először nem érti.
- Hát a bátyád haverjait. A szekrényeket.
- Ja igen- röhög fel, majd komolyan néz rám.- Minek kellenek?
- Hát- nézek rá komolyan.- Lehet, hogy egy kicsit segíteni kell majd Jack-nek, hogy észhez térjen.
- Ne aggódj- mosolyog rám kedvesen Max.- Minden héten átjárnak hozzánk. Ha gáz van, csak szólok nekik. Jó fejek, biztos megtennék.
- Ok, kösz, tesó- lepacsizok vele.
Végül is elég kafa, ha az embernek vannak ilyen barátai is, mint Max. És, ha esetleg nem jövök majd össze Meg-el, csak Max-nek engedném, hogy összejöjjön vele. Annyira bízom benne, hogy simán átengedném neki a legjobb barátnőmet. Mert csak ő lenne alkalmas rá. Helyettem, persze. :)


Hájj:**
Köszönöm ezt a rengeteg megtekintést :33 Sokat jelent!!:') És persze azt is remélem, hogy tetszett ez a rész:3 Éés: üzenem a másik blogom olvasóinak, hogy még (sajnos) nem kezdtem el a kövi részt írni, de mindjárt elkezdem, és ezúttal egy tőlem megszokott,hosszú részt fognak kapni, március 15-e alkalmából, ami igaz, hogy csak holnap lesz,de ez amolyan bónusz:)) 
                                                                                                                                    xxxPusyyyxxx

3. rész

~Jack~

Ahogyan ott áll előttem, teljesen elbűvöl. Az a széles mosoly az arcán, az a stílus, ami mögött a többi lány simán elbújhat.

- Jack- nyújtok kezet mosolyogva.

- Meg- mosolyog vissza, miközben megrázza a kezem.

- Na, akkor én itt is hagylak benneteket- csapja össze a tenyerét Max, majd odébb áll.

- Jó a sapid- dicsérem meg vigyorogva a fején lévő sapkát.

- Uhh, köszi- nevet fel, majd a sapkájához kap.- A tiéd is tetszik!

Vigyorogva bólintok, majd valami társalgási okot keresek, hogy újra hallhassam a hangját.- Hogy hogy itt?

- Áh, Max- legyint, mire felröhögök.

- És ki a haverod?- kérdezem, egy barna hajú fiú felé intve a fejemmel.

- Ő Dave- néz mosolyogva a fiú irányába.- A legjobb barátom.

- És a barátnőidet hol hagytad el?- nyújtogatom a nyakam. Meg valószínűleg nem erre a kérdésre számított; zavartan tekergeti egy hajtincsét és mosolyogva feleli:

- Valahol hatodikban...

- Rossz kérdés?- húzom el a számat, a tekintetét keresve. Bár nem gondoltam komolyan. Iszonyatosan édes, mikor zavarba jön.

- Nem- rázza meg gyorsan a fejét, hosszú sötétbarna haja pedig körülötte vibrál.- Igazából mindig is rühelltem azokat a csajokat, akik csak azért barátkoznak velem, mert- magára mutat.- ilyen vagyok.
- Szerintem így pont jó vagy- mosolyogva közelebb hajolok, ezzel felgyorsítom az eseményeket.
- Tényleg?- kérdezi halkan, mosolyogva. Nagyon közel vagyunk a csókhoz. Hű. Eszméletlen jó vagyok.
- Khm- böki meg a vállam valaki, mire a fogaimat összeszorítva fordulok hátra.
- Mi van?- kérdezem kissé ingerülten.
- Dave vagyok- vigyorodik el a srác.- És egy kis időre szeretném kölcsönkérni Meg-et, ha nem bánod.
Legszívesebben azt mondanám, "hallod, haver, bánom, és nem viszed el!", de mivel jól neveltet akartam mutatni Meg-nek, csak mosolyogva a lányra néztem és bólintottam.
- Lekötelezel- dörmögi Dave, majd megragadja Meg karját és arrébb vonszolja. Meg még egy utolsó mosoly erejéig visszanéz, de már mennek is távolabb.
Csak gratulálni tudok ennek a fafejnek! Hah, szép volt Dave, vagy ki vagy! De se baj. Majd legközelebb....

~Dave~

Meg-et arrébb rángatom egy kicsit, majd megállítom magam előtt és dühösen nézek rá.

- Ki ez a srác?- szegezem neki a kérdést, mire csak megvonja helyes vállait.

- Jack- feleli.

- Bővebben?

- És srác...

- Na ne!

- Ajj, nem mindegy?!- veszti el a türelmét és megigazgatja a sapkáját, mert cukin a szemébe lóg.- Csak egy helyes srác, aki végre szeretne is velem beszélgetni, nem csak megbámulni!

- Ha szerinted csak beszélgetni akar, akkor nem láttad, hogyan stírölt!

- És akkor?- kérdezi, szemében düh izzik. Wow. De helyes.

- Nem jó, amikor a legjobb barátodat így bámulja valaki!

- És ha nekem az?- vonja fel fél szemöldökét, én pedig leblokkolok.

- Mi az?- kérdezem rosszat sejtve.

- Ha nekem jó, ha bámul?

- Miért lenne jó, ne röhögtess már- röhögök fel erőltetetten.

- Mert talán bejön- lehajtja a fejét és a cipője orrát tanulmányozza. Kicsit megszáll a lelkiismeret furdalás, úgyhogy közelebb lépek hozzá és felemelem a fejét.

- Sajnálom- mondom neki, mire elmosolyodik.- Nincs harag?

- Nincs- most már vigyorog, majd amolyan "azért még ezt is" stílussal teszi hozzá.- Apa.

Felröhögök és játékosan megpöckölöm a sapkája siltjét.

Nevetve megyünk vissza a társasághoz, miközben egyre sötétebb lesz.

- Minden oké?- kérdezi Max.

- Persze- mosolyog Meg, majd rám pillant.

- Akkor gyertek, megyünk- áll meg Meg mellett az a gyerek, akitől elhúztam az előbb Meg-et. És már ment is előre. Meg nem értette ezt az egészet, ahogyan én sem.

- Várj, Jack!- kapott utána Meg. Aha, akkor már tudjuk, hogy Jack-nek hívják. Megjegyeztem.- Hova megyünk?

- Hát a közeli bulizóhelyre- feleli mosolyogva Jack. Ezt nem tudtam... És, ahogy látom, Meg se.

- De...- keresi a szavakat.- Hova?

- Nem rossz hely, nyugi- villant rá egy szívdöglesztő mosolyt Jack.- Gyere, menjünk- azzal megfogja Meg kezét és együtt elindulnak Max-ék után. Elfojtok egy káromkodást, és utánuk futok. Lábjegyzet magamnak: figyeld Meg-et és azt a Jack gyereket. Nem szimpi.

~Meg~

Jack a kezemet fogva sétál mellettem és folyamatosan beszél. Nem tudom, melyik az a bulizóhely, ahova megyünk. Fogalmam sincs. De az viszont tetszik, hogy Jack a kezemet fogja.

- Jó hely lesz- vigyorog rám már vagy ezredszerre.

- Voltál már ott?- kérdezem mosolyogva.

- Ezerszer- nevet fel, majd kicsit közelebb hajol, úgy mondja, halkabban.- Muszáj lesz majd táncolnod velem egyet.

- Mindenképpen- nevetek rá.

Egy (számomra) elég lerobbant helyre érünk. A hangos zene ide is kihallatszik és kezdem egy kicsit kellemetlenül érezni magam. Dave szorosan mögöttem áll, Jack pedig bátorító mosolyokat küld felém, de így is feszengek. Nem kéne itt lennem. Dave ezt érzi (nem véletlenül a legjobb barátom), és gyorsan a fülembe súg, amikor belépünk.

- Maradj a közelemben!

Bólintok, hogy tudja, megértettem és eszem ágában sincs sehova menni nélküle. 

Mikor belépünk a helyiségbe, hatalmas mennyiségű pára zúdul ránk, rögtön elkezdünk izzadni. Így utólag, rájövök, hogy jól tettem, hogy hallgattam Dave-re a nadrágommal kapcsolatban; olyan arcok vannak itt, hogy csak lesek. Undorító, ahogyan a lányok szorosan a fiúkhoz simulva rángatóznak. Ble. 

Rögtön megutálom ezt a helyet, és már mennék is, de Jack egyre beljebb vonszol. Dave szorosan a nyomomban van. Annyira nem tetszik ez a hely! 

Egy kis kerek asztalhoz érünk, ahol körben székek vannak; a társaságunknak. Max már odavonzott pár csajt, úgyhogy őket fűzi. Leülök Jack mellé, akihez rögtön odajönnek a csajok és a nevén szólítják; valószínűleg tényleg rengetegszer járt már itt. Dave mellettem foglal helyet. Ahogy látom, neki sem jön be ez a hely. Gusztustalan.

- Sajnálom, lányok, de már megígértem valakinek, hogy vele táncolok- teszi fel a kezét Jack, majd felém bök hüvelykujjával, mire én mosolyogva visszaintek a lányoknak, akik az orrukat felhúzva tipegnek arrébb a 10 centis magassarkújukban.- Jössz táncolni?- fordul felém ezután Jack.

- Nem is tudom...- kétségbeesetten keresek valami kibúvót, mert nagyon nincs ínyemre a táncolás.

- Ne csináld- fogja meg a kezem vigyorogva.- Gyere már! Nagyon jó lesz! 

A szemem sarkából Dave-re pillantok, aki csak bólintva jelzi, hogy figyelni fog majd.

- Miért is ne- vonok vállat, majd hagyom, hogy Jack felhúzzon a táncparkettre. Közben hátrapillantok Dave-re, aki folyamatosan követ a tekintetével, így valamennyire biztonságban érzem magam. A DJ vált, mire kiérünk a táncolók közé. Felharsan a kedvenc számom, én pedig kicsit megörülve elkezdek táncolni.

Jack sem hazudtolja meg magát; olyan ügyesen kezd el táncolni, mintha mindig is ezt csinálta volna. De azért én sem vagyok piskóta, mint tudjuk; úgy teszem összevissza a lábaimat, mintha a koreográfiát táncolnám.

- Ügyes- dicsér meg Jack, majd magához húz és ad egy puszit az arcomra, amibe rendesen belepirulok, de próbálom elrejteni. Tovább táncolok. Jack tovább bámul. Majd már azt veszem észre, hogy több tucat kaján fiúszempár lesi a mozdulataimat. Köztük van Dave-é is, akié inkább aggódó, mint sem kaján. Folyamatosan azt lesi, melyik pillanatban kell a karomat megragadva kihúznia a tömegből, egészen hazáig.

- Mi az?- kérdezem, vagyis inkább üvöltöm.

- Táncolj, cica!- ordít be valamelyik fiú, amitől én persze nem bírok a számmal, úgyhogy visszaszólok.

- Táncolj te, köcsög!

- Hé, hé- fogja meg a vállam Jack.- Nem kell felkapni a vizet!

- Bocs, de...- lerázom magamról a kezét és Dave felé indulok, aki már felállt és rám vár.

- Most hova mész?- jön utánam Jack, mikor Dave után kifelé igyekszek ebből az őrültségből.

Jack kifelé jön utánunk, majd a karomat megragadva maga felé fordít a zajos utcán.

- Valami baj van?- kérdezi, most már egy kicsit aggódva.

- Semmi baj- rázom meg a fejem egy halvány mosoly kíséretében.- Csak nem nekem való ez a hely.

- Pedig szerintem tök jól táncolsz!

- Nem csak szerinted- kottyant közbe Dave, mire mosolyogva nézek rá.

- Igen- nézek vissza Jack-re.- Csak annyi, hogy nem bírom, amikor így csorgatják a nyálukat vadidegen srácok.

- Értem- mosolyodik el Jack.- Azért, ha máshova elhívnálak, eljönnél velem?

- Még szép- nevetek fel, majd hagyom, hogy Jack magához húzva átöleljen.

- Sziasztok- int utánunk Jack, mikor elindulunk Dave-el.

- Akkor majd hívj!- kiabálom vissza, a telefonszámomra utalva, amit az imént nyomtam a kezébe.

- Mindenképpen!

Dave mellettem masírozik, nem szólal meg, úgyhogy követem a példáját, így szótlanul tesszük meg az út felét. A csendet Dave töri meg.
- Büszke vagyok rád- szólal meg az utat nézve.
- Miért?- kérdezem mosolyogva.
- Nem gondoltam volna, hogy egyedül ki tudsz szabadulni a fiúhadból- rám néz. Mosolyog. Édes. Vagyis nem!
- Pedig- nevetek fel.- És köszönöm, Dave.
- Ugyan mit?
- Hogy szó nélkül segítettél volna...
- Nem hiszem, hogy ezt meg kéne köszönni- röhög.
- Akkor...- megvonom a vállam.- Mindegy. A lényeg, hogy sokat jelent nekem.
Dave mosolyogva átkarolja a vállam és nyom egy puszit a fejemre.
- Tudod, nem is tudod, mennyit számít nekem, hogy megköszönöd az alap dolgot.
Mosolyogva átölelem. Olyan jó, hogy itt van velem. És tudom, hogy mindig is itt lesz. Jobban ismerem Dave-et, mint magamat, és tudom, hogy ha valamit elhatároz, az mindig úgy is lesz; ebben az esetben elhatározta, hogy megvéd... gyakorlatilag attól, hogy a fiúk áldozatává váljak. Én pedig csak annyit tudok ezért tenni, hogy csajozó tanácsokkal látom el. Bár, már most tudom, a szívem fog megszakadni, amikor majd egy lánnyal látom együtt, de nem fogom csak azért elrontani a barátságunkat, mert én vagyok olyan hülye, és, azt hiszem, beleszerettem a legjobb barátomba. Persze ezt sosem fogom neki elmondani; swag vagyok, az ég szerelmére. Sosem leszek más. Nincsen szükségem fiúra ahhoz, hogy boldog legyek. Barátnőre sincsen szükségem! Nem akarok olyan lánynak tűnni, aki törékeny és meg kell védeni... de a legjobb barátom előtt sosem titkolózom. Így ő tudja a leginkább, ki vagyok belül. Nem vagyok swag. Nem vagyok nagymenő. Nem én akarok az lenni, akit minden fiú megbámul. De nincsen barátnőm, akivel ezt megtárgyalhatnám, így magamba fojtom ezeket a dolgokat, mert Dave-nek azért mégsem mondhatom el. Az furi lenne.


Hellóó:***
Úú, nagyon köszönöm a megtekintéseket! :) Mint látjátok (egy kicsit tekerjetek följebb!!!) betettem a blogba egy ilyen szavazós micsodát, ahol lehet szavazni, hogy tetszik a blog! Kérek mindenkit, hogy szavazzon, mert innen tudom, hogy olvassátok és szeretitek! :)))

2. rész

Reggel kicsit hosszabb időt töltök a szekrényem előtt ácsorogva, mert egyszerűen nem találok megfelelő darabot. De végül, leszámítva azt a három kiruccanásomat a fürdőbe, sikerül megtalálnom a mai szerelést, amit pontosan úgy választok ki, hogy minden egyes darabja bökje Dave csőrét. Igen, én már csak ilyen rendes gyerek vagyok.

Így vagyok lila. :D
Dave-et a házunk előtt ácsorogva találom, amikor kilépek az ajtón. Bár nagyon zavar, hogy a fél fenekem kint van (az ultrarövid gatyának hála:P), azért tartom magam és odaugrálok Dave-hez.
- Hosszabb nadrágot nem találtál?- kérdezi, mikor elindulunk és aggodalmasan nézi apró sortomat.- Nem fázol?
- Nyugi van, Apa- röhögök rá.- Már csak pár hét a suliból és itt a nyár! Olyan meleg van délutánonként, hogy még ez is leizzadna rólam!
- Nem az időjárás miatt aggódok- ráncolja szemöldökét.- Szerinted hogy fognak rád nézni majd a fiúk?
- Normálisan?
- Nyál csorgatva!
- Engem nem nagyon érdekel, hogyan néznek rám mások. Az számít, amit én gondolok- hozom fel az érveimet.
- De jó, hogy ennyire bírod a YOLO-t- dünnyög Dave, én pedig felnevetek.
Az úton haladva szembetalálkozunk pár fiúcsoporttal, akik elég rendesen megbámulnak, jobban, mint szoktak. Az egyik fiúcsoportból egy srác (elég helyes volt, amúgy) füttyent egyet, majd finoman megfogja a fenekem, amitől rögtön zavarba jövök és röhögve lehajtom a fejem, hogy a hajam eltakarja rákvörös ábrázatom. Dave ezt nem tartja olyan poénosnak, rögtön a fiú után szól.
- Idióta! Nézz az orrod elé és ne nyúlj a csajomhoz!
- Mi?- kapom fel a fejem.- Nem is vagyok a csajod!
- Bocs, de valamivel el kell hessegetni ezeket a srácokat- von vállat.
- Akkor ezentúl mindig ez lesz majd a lepattintó szöveged, ha egy srác rám hajt?
- Valószínű- biccent.
- Ééés, ha én is szeretném, hogy rám hajtson?- vetem fel a szerintem logikus érvet.
Dave egy pillanatra ledöbben, de aztán újra megszólal.
- Akkor nyilván csak távolról szemlélem, hogy tartsa kordában a kezeit.
Mosolyogva összeborzolom a haját, majd nyomok egy apró puszit az arcára.
- Nagyon jó barát vagy- mondom neki komolyan, miközben a nap erőt vesz és ezerrel tűz, mire a járda betonja valószínűleg tűzforró.
- Ne mondj olyat, amit tudok- röhög fel, majd átkarolja a vállam és megpuszilja a hajam, úgy mondja.- De csak akkor jó legjobb barátnak lenni, ha van, akire vigyázhatsz.
Így sétálunk tovább a suliig, ahol már egy csomóan gyülekeznek. Mindenki, aki számít, és az is, aki nem, köszön nekünk, mikor beballagunk az épületbe. Mindenkinek egyenként visszaintünk. Vannak (Claire és csatlósai), akik kicsit több ideig bámulnak minket, ugyanis Dave keze még mindig lazán a vállamon átdobva van. Én ezeken csak mosolygok. Irigyek. Naná.
Suli után mindenki a "végre péntek, ajj, de jó" hangulat híve marad, így hatalmas röhögések közepette hagyom el a sulit egy népes fiúbanda társaságával.
- Kijöttök ma a parkba?- kérdezi Max a suli előtt.
- Szerintem ja- bólint Dave.
- Aham- vonogatom a vállam.
- Akkor majd ütközünk- vigyorodik el Max, majd lepacsizik Dave-el és máris szétszéledünk.
- Hallod- löki meg a vállam Dave, mire felé fordítom a fejem, miközben a járdán sétálunk.- Átmehetek?
- Persze- vigyorodok el.- Jason már hiányol!
- Ajj- szívére teszi a kezét.- Én is nagyon szeretem!
- Áh, ő csak szét akar verni, mert a múltkor sikerült neki!
Dave arcáról eltűnik a mosoly és tettetett sértődöttséget játszva leengedi a kezeit.- Az nem úgy történt, ahogy elmondja!
- Hanem?- röhögök fel.
- Te nem ismered őt- fordítja lassan felém a fejét, ami miatt nem bírom abbahagyni a röhögést.- Lehet, hogy kívülről egy cuki kis hároméves, de belül... Belül a velejéig romlott! Olyan, mint egy kis töpörödött gonosz szupermen!
- Te jó ég!- kapom tettetett ijedtséggel a szám elé a kezem és rémült arcot vágok.- Egy gonosz szuperhős a kisöcsém??? Neee!
Ezután egyszerre röhögünk fel. Észreveszünk egy fiúcsoportot előttünk, úgyhogy Dave rögtön megragadja a kezem és úgy csinál, mintha a barátom lenne, hogy, állítása szerint, "elüldözze a huligánokat". Ő tudja.
Mikor hatalmas röhögések közepette becsukom magam mögött az ajtót, Jason szalad felénk.
- Jason!- ordít fel Dave, ezzel megijesztve engem, majd felkapja a picit.- Hogy vagy, kisfiam?!
- Jól, jóóól- visítozik Jason, miközben lerúgom a cipőimet.
- Mi ez a nagy üvöltözés?- jön oda anya hozzánk, majd, mikor megpillantja Dave-et, elmosolyodik.- Hogy vagy, Dave? Már rég láttalak.
- Köszönöm, még két lábon járok- vigyorog Dave, majd leteszi Jason-t a földre, aki sikítozva szalad a nappaliba.
- Látom, a humorod még mindig a régi- nevet fel anya.
Dave vigyorogva biccent egyet, majd, mielőtt még tovább húzódna az itthon töltött idő, megragadom Dave karját és felhúzom a szobámba.
- Nemsokára kimegyünk a parkba!- szólok vissza anyának már a lépcsőről.
- Rendben!- anya mosolyogva néz utánunk, majd egy "Jason! Ne edd meg a kisautóidat!" kiáltással berohan drága kisöcsémhez.
- Na- csukom be magam mögött az ajtót, Dave pedig lehemperedik az ágyamra.- Mivel kezdjük?
- Mondjuk azzal, hogy átöltözöl- vágja rá Dave.
- Felejtsd el- rázom meg a fejem és leülök Dave lábához.- Így maradok!
- Te élvezed, hogy mindenki megbámul, nem?!
- Nem- felelem.- Csak imádom ezt a szerelést...
- Aha- bólint, majd a ruhásszekrényemhez ugrik.- Mit szólnál ehhez? Ööö... mondjuk ezzel! Ééés felhúznád hozzá ezt is!- dobja az ágyra a ruhadarabjaimat.
- Muszáj?- sóhajtok fájdalmasan.
- Ja- terül el az ágyamon, én pedig csiga lassan szedem fel a cuccaimat és bezárom magam mögött a fürdőm ajtaját, hogy fel tudjak öltözni. Még egy pillantást vetek a ruhákra, majd felrángatom magamra őket.

- Utállak- mormogom Dave-nek, miközben kilépek a fürdő ajtaján.
- Sokkal jobb- vigyorog Dave, majd felpattan és kinyitja az ajtót, mert nagyon elszalad az idő, ha az ember öltözködik.
- Viszem a telóm, majd jövök!- ordítom vissza anyának már a bejáratból.
Az utcán sétálva egymást szívatjuk, de egy percig sem gondoljuk komolyan.
- Most komolyan- engedi el a kezem Dave, miután elhalad mellettünk egy csapat srác, akik persze jól megbámulnak.- Mindenhogy bejössz a fiúknak?
- Hát- vigyorodok el és megigazítom a sapkát a fejemen.- Te választottad a szerelésemet...
- És?
- Hát azért választottad, mert tetszettek, nem?-mosolygok.
- De- bólint Dave.- És akkor mi van?- kérdezi. Hagyok egy kis időt neki, hogy rájöjjön; ami neki tetszik, az valószínűleg a többi fiúnak is.- Banyek!- túr a hajába, mikor végre leesett neki, én pedig jól kiröhögöm.
A park bejáratához érve kicsit megigazgatom a sapkám, mert rácsúszott a szememre, utána pedig mehetünk be.
- Swag-girl!- rohan hozzám Max, majd (valami okból kifolyólag) felkap, és megpörget a levegőben.
- Mi bajod?- röhögök rá, miután lerak a földre.
- Hogy áll a sapkád?- a sapimhoz nyúl és kicsit megigazgatja, majd körülnéz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy Dave nincs a közelben, majd közelebb hajol és gyorsan a fülembe súg.- Szeretnék neked valakit bemutatni!
Teljesen ledöbbenek. Max be akar nekem valakit mutatni? Elvégre. Nem tudom, hogyan fogja az a valaki felülmúlni Dave-et; a mosolyát, az érintését, a nevetését. Akarom mondani, jó új dolgokat kipróbálni. Tehát mosolyogva megnyalom az alsó ajkamat, majd visszasúgok Max-nek.
- Hol van a szerencsétlen?
Max elvigyorodik.- Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Gyere- megragadja a karom.- Csak miattad jött ki.
- Óh, mindjárt zavarba jövök- jegyzem meg vékony hangon, mire Max felröhög és maga után húzva vezet a társaságba, ahol egy csomó ismeretlen fejet látok.
- Kedves összegyűltek!- hülyüli el Max.- Ő itt Meg, ismertebb nevén Swag-girl!
Páran befütyülnek, majd tovább beszélgetnek. Max kikerüli a tömeget, miközben maga után húz, majd megáll egy srác mellett. A sapim éppen a szemembe lóg, ezért nem látom az arcát.
- Jack, ő itt Meg- hallom Max hangját.
Kicsit feljebb tolom a sapkám, így már tisztán látom a srácot. És, ha nem lennék tök érzelemmenetes, le is esne az állam. De így csak széles mosolyra húzom a számat és csak a tekintetemmel küldök "ajj, de édes vagy" pillantásokat felé.

1. rész

Az úton haladva a fülesemből bömbölő zene ütemére lépkedem, ezért nézhetek ki néha hülyén, mikor ugrálva járkálok. Ahogy elhaladok fiúcsoportok mellett, utánam fordulnak, én pedig mosolyogva megyek tovább. Persze, hogy nem (egyedül) a különleges járásom miatt: az új farmer teszi, amit Dave segítségével vettem. Igaz, ellenezte, hogy egy lány ilyenben járjon, de így, nyár felé az idő jobb, a nadrágom pedig... szakadtabb.

Az egyik lámpánál azonban meg kell állnom. Egy igen érdekes külsejű fiú mellett állok, aki folyamatosan  engem, pontosabban a lábaimat stíröli. Próbálok úgy tenni, mintha nem venném észre, de igen nehezemre esik. Aztán a lámpa, nagy megkönnyebbülésemre, zöldre vált, én pedig szinte futó lépésben sietek át a túloldalra, ahol váratlan személybe ütközöm...
- Dave!- kiáltok fel és a fiú kitárt karjaiba vetem magam, majd hosszasan megölelem.- Merre jártál ma?
- Sajnálom, Meg, hogy nem szóltam neked még tegnap, de ma muszáj volt elmennem apámhoz, mert kellett neki egy kis segítség.
- Baj van?
- Áh, dehogy is- rázza meg a fejét, majd elkezdünk sétálni a járdán.- Csak el kellett vinnem a nagyihoz, mert Sam lenyúlta a kocsiját.
- Sajnálom- húzom el a szám. Mikor Dave ideges, furcsa mód mindig van valami köze hozzá a testvérének, Sam-nek.
- Nem kell- vigyorog.- Az lesz a büntetése, hogy két hétig mosnia kell a szennyesem!
Nevetve rázom meg a fejem, és azon tűnődök, hogyan fogja Sam kimosni két hétig az öccse szennyesét, amikor Sam az apjuknál, Dave pedig az anyjuknál lakik.:)
Dave a házunkig kísér, és megvárja, míg bemegyek, mert egy fiúcsapat közelít felénk, és, ahogy ő mondja mindig "nem kell, hogy megbámuljanak", szóval megvárja amíg betipegek a házba és röhögve csukom be magam után az ajtót.
- Itthon vagyok!- ordítom el magam, amint lerúgom a cipőmet, a táskámat pedig levágom az előszobában.
- Meg!- rohan felém hároméves kisöcsém és a nyakamba ugrik.
- Csá, Brütyök!- borzolom össze Jason haját.- Merre van anya?
- Ott!- Jason csöpp kezével a konyha felé mutat, én pedig a kicsivel a kezemben szambázok be a helyiségbe, ahol anya főz.
- Szia!- köszönök neki.
- Meg, szervusz!- szalad hozzám és egy gyors puszit nyom a fejemre, és már megy is vissza a sistergő kuktához.- Milyen volt ma a suli?
- Hát- kezdem, miközben Jason-t felültetem az asztalra.- Lett egy új fizikatanárunk, akit én tök nem csípek...
- Tényleg?- néz fel anya a hús pácból.
- Igen. Szerintem nem kóser, hogy megkülönbözteti a gyerekeket.
- Hát, igen- anya egy együttérző pillantást küld felém, majd rám szól, hogy menjek fel a szobámba tanulni.
Felmegyek. De közel sem tanulni. Hosszú időt fordítok a puskagyártásra, mert jobb félni mint megijedni. A puskák után azért átolvasom párszor az anyagokat, de különösebb időt nem szánok rájuk, csak a matekot írom meg pontosan, minden tudásomat beleadva.
Csak vacsorára megyek le és köszönök apának, aki este 6 körül szokott megérkezni a munkából, így előtte nem is találkozom vele.

Másnap reggel az utcán találkozok Dave-vel, amikor elmegy a házunk előtt.
- Dave!- kiáltok utána, majd lerohanok a lépcsőn, és egy kis tockossal köszöntöm.
- Meg!- kezd el szörnyülködni.- Mi a frász van rajtad?
- Hogy érted?- nézek a (szerintem) normális szerelésre.
- Lehet, hogy lassan nyár, de ez még nem azt jelenti, hogy mindent ki kell mutatni!
- Dave, lassan apám helyett apám vagy- veregetem meg röhögve a vállát.
- De komolyan!- néz rám.- Nem állított meg anyukád a lépcsőn, hogy öltözz át?
- Kellett volna?- mosolygok rá unottan.
- Talán- pásztázza a szerelésem.- Nem ártott volna, ha csekkolja- morog, miközben elindulunk. Újra lopva a ruhámra pillantok és csak értetlenül megvonom a vállam. Szerintem nem rossz.

Az utcán elhaladunk pár fiúcsoport mellett, ahol füttyögve fordulnak utánunk. Gyanítom, inkább csak utánam.
- Húzd le a pólót a hasadra!- adja ki az utasítást nekem Dave.
- Megőrültél?- nézem hülyének, miközben kikerülök egy villanyoszlopot.- Tök szolid a megjelenésem a többi picsához képest!
Csendben haladunk tovább, majd az iskola felé ismerős arcokkal találkozunk. Páran odaköszönnek nekünk:
- Helló Meg! Hali Dave!
De vannak, akik a becenevünkön szólítanak minket; ők a menő arcok:
- Csá Swag-girl! Mizu Dózer?
Igen, Dave-et elkeresztelték 'Dózernek'. És nem, nem azért mert már egy csomó gyereknek ment neki, és nem, egyáltalán nem miattam.
Persze mi, mint jól nevelt és okos gyerekek, mindenkinek egyenként visszaintünk. Sőt. Az egyik srác köp egyet a tiszteletünkre(??), amit persze utánozunk. Így kerül Dave csukájára egy nyálpacsni, amin hatalmasat röhögünk. Persze, hogy én köpök véletlenül oda, hiszen ki más?
A suliban lépkedve folyamatosan köszönünk a nekünk köszönő fiúknak. Igen, inkább ők köszönnek nekünk, mint a lányok. Őket marja az irigység. Nem is csoda. Ha összehasonlítunk engem, aki mindig tornacsukában van vagy valamilyen lapos talpú cipőben, meg azokat a lányokat, akik minden nap tűsarkúban járnak iskolába. Én speciel rühellem a tűsarkút. Csak azért van, hogy a lányok magasabbnak mutassák magukat, ami pedig ugye saját maguk fényezésére van. Ble. De ez nem jelenti azt, hogy nem bújtam még ilyenbe. Bújtam. Elestem. Eltörtem a bokámat. De jó volt.
A terembe lépve rögtön szembe találom magam Claire-el, aki éppen John-t osztja, egyik osztálytársunkat.
- Nem érdekel, hogy nem láttál!- rikácsol Claire, John pedig unottan hallgatja.- Nézd meg, hogy néz ki a ruhám!
Csak akkor veszem észre, hogy Claire fölsője rózsaszín alapon kék. Valószínűleg energiaital ömlött rá.
- Csá, Swagy!- néz rám John, majd pacsira nyújtja a kezét, amibe röhögve belecsapok.
- Miért hallgatnak ki?- nézek röhögve a dühös Claire-re és az unott fejű fiúra.
- Hosszú- legyint unottan John.
A helyünkre ballagunk Dave-el, majd lehuppanunk egymás mellé. Nem sokkal ezután a föcitanárunk libeg a terembe helyes kis tavaszi rucijában. Kezdődik az óra.
Első szünetben egy csapat fiú társaságában állok Dave-el és az egyik srác, Max poénján röhögünk.
- Ez kész- törölgetem a szemem, de Max nem hagyja abba, tovább folytatja, mire már nem bírom tovább, kénytelen vagyok a térdemre támaszkodni, különben elesek. Így történik, hogy be lehet látni a dekoltázsomba. Nah, még csak ez hiányzott! Amint ezt megészlelem, villámgyorsan felegyenesedek, de mint az lenni szokott, köbö egy tucat srác figyel nyálcsorgatva.
- Mi az?- kérdezem tiszta zavarban.
Dave aggódva figyel, majd megragadja a karom és odaszól a fiúknak:
- Elmegyünk a büfébe! Mindjárt jövünk!
És már vonszol is tovább.
- Kösz, ez meleg volt- fújom ki a levegőt kicsit arrébb és a hajamba túrva mosolygok Dave-re.- Mi a gáz?
- Mi a gáz?- kínosan elröhögi magát, majd idegesen beletúr a hajába.- Nem láttad, hogy néznek rád?
- Nem, hallod, szellemi fogyatékos vagyok, nem veszek észre kismillió szempárt, amik rám szegeződnek!
- Ehhez csak gratulálni tudok- mosolyog gúnyosan.
- Hé! Bajod van a pólómmal. Bajod van a haverjaimmal. Mi másomat cikiznéd még, hm?- nézek rá megvetően.

~Dave~

Ahogy így rám néz, még inkább elkápráztat, de ezt nem mutathatom ki neki. Tönkretennék azzal mindent. Úgyhogy csak ezt válaszolom:

- Jobb lenne, ha nem törődnél azokkal az arcokkal.

Látom, hogy kissé megenyhülnek a vonásai és tesz egy bátortalan lépést felém.

- Okés- a kezemhez nyúl és megfogja.- Ugye, nincs harag?

Olyan aranyosan mosolyog, hogy nem tudok mást tenni, mint hogy összefonom tekintetem az övével.

- Nincs- mosolygok vissza, majd megszólal a csengő.

Suli után egy nagy csapat sráccal és Meg-el lépek ki a kapun.

- Merre mentek?- kérdezi Joe, az egyik legnagyobb ökör.

- Arra- int Meg a fejével a jobb oldali útra. Barna haja a fejével együtt mozdul, elég helyes keretet adva arcának.- Ti?

- A másik irányba- válaszol Max, nekem pedig hatalmas kő esik le a szívemről; öt fiúval kevesebbtől kell megvédenem Meg-et.

- Akkor császtok- köszön el Meg mosolyogva.

- Csá- pacsizok le velük, majd Meg-el egymás mellett haladunk a járdán.

- Az ott nem anyukád?- mutatok az út másik felére, ahol amúgy nem áll senki, de ezt Meg nem tudhatja, szóval addig, amíg nem néz ide, a térde alá nyúlok, kilököm alóla a lábát, majd megtartom a hátánál.

- Neeee!- sikít fel, mikor megpörgetem a levegőben.- Idióta! Tegyél le!

Röhögve leteszem a földre, mire ő játékból elkezdi a hátamat püfölni.

- Hagyjál már, hallod?!- röhögök rá.

- Halj meg, halj meg, halj meg!- nevetve ütögeti a vállamat.

- Kedves gondolatok- vigyorgok rá erőltetetten, majd hozzá lépek és összeborzolom a haját, amitől egy kis ideig nem lát, és elhúzom a csíkot. De sajna utánam rohan, úgyhogy már ketten kergetőzünk. A mellettünk elhaladó fiúcsoport eléggé megbámul minket (jobban mondva csak Meg-et), de nem is nagyon törődünk velük, csak rohanunk tovább. Egy lámpánál meg állunk, de továbbra sem hagyjuk abba a röhögést, mintha mi sem történt volna, folytatjuk tovább.
- Elment az eszünk- törölgeti Meg a szemeit.
- Igen- sóhajtom mosolyogva.
Innentől már normális tempóban haladunk hazafele. Már nem bámulnak meg minket az emberek, de azért még elég sok figyelmet vonz Meg szép lapos hasa. Hiába mondom neki mindig, hogy ne vegyen fel olyan kivillantós dolgokat, nem hallgat rám. Pedig jobb lenne. Mert ahogyan azokat a kaján pillantásokat látom, amiket rá szegeznek a hormontúltengésben szenvedő fiúk, rögtön szétütném a fejüket. Meg viszont észre sem veszi. Mert ezt a lányok általában nem veszik észre. Vagy, ha észre is veszik, büszkék rá, vagy mi. De egyszer, komolyan mondom, belopózom Meg gardróbjába és kipakolok minden 'szexis' cuccot onnan. Aha, asszem meg se kell néznem őket, az egész szekrény mehet a kukába.
- Akkor holnap- mosolyog Meg, mikor megállunk a házuk előtt.
- Holnap- vigyorgok rá, majd a lábam alá csapom a gördeszkámat és elhúzok a lakásunk felé.

~Meg~ 

Mosolyogva nézek a gördeszkán elszáguldó fiú, azaz a legjobb barátom után, aztán, mikor már nem látom, besétálok a házba, köszönök anyáéknak, felmegyek a szobámba, és megpróbálom elhessegetni a gondolatot, miszerint szerelmes vagyok. Mert nem. Nem vagyok olyan puhány lány, aki halálosan szerelmes valakibe, ezért pedig végigzokogja az éjszakákat. Én nem ezért sírtam utoljára. Kicsit kínos bevallanom, de én, mivel a kiközösítés áldozata lettem, éjjeleket bőgtem végig, mert nem tudtam a miértjét. Aztán, mint látható, így, 17 évesen, megtaláltam a legjobb barátomat, akinél jobbat nem is kívánhatok...:)

Helló Mindenki!

Remélem tetszett az ELSŐ RÉSZ. Csupa nagybetűvel. Igazából nagyon izgultam, hogy az előző blogomhoz, jobban mondva a blogom főszereplő karakteréhez most Meg-é egyáltalán ne hasonlítson. És, mint kiderült, nem hasonlít rá, sőt. Nem túlzok, ha azt mondom, a tökéletes ellentéte. Úgyhogy nem utolsó sorban szeretném a másik blogomat is ajánlani:

www.biebsandme.blogspot.hu

Persze csak akkor, ha ez tetszik, mivel azért a hasonlóság, az, ahogyan kifejezem a szereplők érzéseit, nagyon hasonlít. És még kötelező olvasmányok, szuperül tehetséges barátnőimtől:

www.mynemlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.hu

www.viraagszirmok.blogspot.hu

:))