Prológus

Kifulladva nyúlok el a földön tesiórán. Annyira elfáradtam, hogy mélyeket lélegzek. Államat a kezeimre támasztva figyelem, ahogyan a többi lány még a tornagyakorlatot csinálja. A hajamhoz nyúlok és kihúzom belőle a hajgumimat, majd a hátamra vergődök. Sűrű, barna hajam szétterül körülöttem és ahogy kényelmes helyzetbe próbálom magam helyezni, a pólóm véletlenül kissé felcsúszik és láttatni enged egy kis részt a hasamból. Gyorsan felülök, hogy az anyag eltakarja a hasam, de így is túl későn; vadul vigyorgó fiúk figyelik minden mozdulatomat. Kissé kellemetlenül érzem magam, de próbálom leleplezni.
A lányöltözőben a sarokba húzódva öltözöm; igyekszem a lehető leggyorsabban magamra rángatni a ruhámat, hogy hamar elhúzhassak a sok hülye lány közül. De sajnos a "fiúelemzésből" nem bírok kimaradni. Miközben a nadrágomat gombolom be, egyik osztálytársam, Claire fülsértő hangja üti meg a fülemet.
- Meggie!- annyira utálom, amikor valaki a teljes nevemen szólít.
- He?- nézek fel rá unottan.
- Üzenem Dave-nek, hogy este üzizek neki!- vihog fel Claire, mint egy hiéna, a többi pipi pedig követi.
- Nem hiszem, hogy érdekelné- dörmögöm az orrom alatt, majd a táskámat felkapva kiviharzom az öltözőből.
Gyorsan lepattogok a lépcsőn és a kijárat felé veszem az irányt.
- Viszlát!- kiabálok vissza a tanárnak, aki csak mosolyogva biccent egyet.
Ezúttal Dave nélkül ballagok haza. Már elment. Kár. Pedig, ha látta volna, hogyan néztek rám azok a fiúk a csarnokban, minden bizonnyal lett volna hozzájuk egy két kedves szavuk. Dave furcsa módon a legjobb barátomként kap szerepet az életemben. Talán kicsit többet is. Azaz. Nem. Mivel mindig én voltam (és vagyok) az a lány, akit a többi kiközösít, mert irigyek rám (legalábbis anya mindig ezt mondta), muszáj volt valahol barátokat szereznem, és ez elsősorban a fiúk társaságában sikerült. És az, hogy az osztály, sőt, nem túlzok, ha azt mondom, a suli legjobb pasijában találtam meg a legjobb barátomat, erősen böki a többi lány csőrét. Mivel nekem van Dave-em, aki mindig megvéd, ha kell, segít, ha kell, és átugrik hozzám, ha kell, mivel egy utcával lakik csak lejjebb.
Tehát ez volnék én; Meggie Carter. De mindenki csak Meg-nek hív. De nagyon szeretik még a "Swag-girl" becenevet....:)